2016. április 28., csütörtök

A szeretet kimutatása

Vannak filmek, amelyeket időről időre megnézek. Néha már fejből tudom, melyik jelenet után mi következik, ennek ellenére nagyon élvezem. Mert tanít valami újat, vagy elgondolkodtat, esetleg egy éppen aktuális kérdésemre ad választ...vagy egyszerűen csak visszaterel az útra, amely a sajátom, és amelyről letértem.

De mi is ez az út, amin mindannyian járunk, néha letévedünk róla, de többé-kevésbé visszatérünk rá? Ez a szeretet útja. Rajta akarunk lenni ezen az úton, azaz szeretve lenni, kimutatni az érzelmeinket, kedvesnek lenni másokkal, csak néha olyan nagyon nehezünkre esik. Mi ennek az oka?

Csecsemőként, gyerekként magunkba szívjuk a környezetünk szeretetét, s mindenki iránt pozitív érzéseket táplálunk. Aztán idővel "megtanuljuk", hogy ő nem jó ember, ő hazudik, ő iszákos, ő meg lop, ne barátkozz vele, sőt, ne is menj a közelébe. S a világ, ami addig a legbiztonságosabb, szeretettel teli hely volt, egyszerre megtelik rossz emberekkel, félelemmel. Emiatt pedig már nem nézünk rá embertársainkra, nem mosolygunk rájuk, kerüljük a szemkontaktust, bizalmatlanok, tartózkodóak leszünk, és egyre inkább magunkba fordulunk. Ezt látom napjainkban a legtöbb helyen (kisebb közösségekben talán még megmaradt az egymás iránti tisztelet valamilyen szinten).

Az emberek a világban különböző értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkeznek. A magas érzelmi intelligenciájúak jobban nyitnak pozitív megnyilvánulásokkal a környezetük felé, míg az alacsonyabb érzelmi intelligenciájúak a negatívakat választják, vagyis belekötnek a másikba, kritizálnak, esetleg erőszakot alkalmaznak. Ők azok, akik elég messzire sodródtak az útjuktól. Nekik van szükségük a legnagyobb szeretetre.

Azt mondják, azt kapjuk, amit adunk. Gondoljátok el, mit kaphattak ezek az emberek, ha szemernyi szeretetet nem tudnak adni? Ahelyett, hogy megengednénk nekik, hogy lehúzzanak minket a saját szintjükre, próbáljuk meg inkább mi őket felhúzni, vagy - ha ehhez még nem érezzük elég erősnek magunkat - egyszerűen figyelmen kívül hagyni őket. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nagyon-nagyon nehéz, de ha emberként szeretnénk élni és bánni egymással, ki kell mutatnunk a szeretetünket. 

Íme néhány nagyon egyszerű "trükk", ami nekem bevált:

1. Kedves pillantás - még akkor is, ha nincs rá pozitív visszacsatolás
2. Mosoly - nem feltétlenül valakire, hanem csak úgy, ok nélkül
3. Pozitív megerősítés - akár magunknak, akár másnak
4. Őszinteség - tapintatosan
5. Bizalom - magunkban, és ha ezt már sikerült elérnünk, a többi emberben
5+1. És a legfontosabb: Szeressük magunkat minden hibánkkal együtt, úgy, ahogy vagyunk! Mert tökéletesek vagyunk! Idővel sikerülni fog mindenkiben meglátni a szerethetőt, hiszen minden ember más és más, egyedi és megismételhetetlen. Sok sikert!

Tudom, hogy ezek apróságok, de higgyétek el, csodákra képesek. Kívánok nektek sok-sok időt a szeretet útján!

Forrás: http://www.glogster.com