2016. február 5., péntek

Így kezdődik 2016

Hihetetlen, hogy már február van.
 
A január nálam a testi és szellemi feltöltődésről szólt. Testi szinten ez a pihenést, az örömteli testmozgást, kirándulásokat jelentette, szellemi szinten pedig relaxálást, előadásokat, tréningeket, valamint könyveket minden mennyiségben.
 
Részt vettem életem első (és biztosan nem utolsó) Müller Péter előadásán. Eszméletlen, hogyan képes egy előadó ennyire kezében tartan az érdeklődést. Néhány óra alatt annyira feltöltődtem, hogy megújulva, szinte más emberként hagytam el az előadótermet.

Részt vettem egy egynapos tréningen is, ahol az emberek közötti kommunikáció hogyanjairól és mikéntjeiről beszélgettünk. És tényleg...az "azt kapod, amit adsz" elv működik. Én most ezzel próbálkozom nap mint nap. Kedves vagyok mindenkivel, akivel találkozom a nap folyamán, még akkor is, ha ő nem az. Úgy tűnik, eddig nem csináltam kellő intenzitással, és már az első rossz reakciónál feladtam. Kedvesekké válnak az emberek a kedves szavaktól.

Persze ezt még stresszhelyzetekben gyakorolnom kell. Ugyanis ha valaki úgy szól hozzám, ahogy nem kellene, nem mindig találok frappáns és kedves választ egyszerre. Ezen kívül még a közönnyel kell kicsit elmélyültebben foglalkoznom, hogy hová lesz valakiből az emberség, hogy hogyan lehet újra előcsalogatni.

Olvastam egy klassz könyvet, egy magyar szerző, Robert Lawson műve: A lélek útja. A lelkünk utazásáról szól, hogy minden életet mi magunk választunk azért, hogy fejlődjünk valamiben. És ami rosszat előző életünk során tettünk, az egyszer - általában a következő életünkben - visszaüt ránk. Annak, aki érdeklődik a spiritualitás iránt, szeretettel ajánlom.

Januárban Prágában is jártam. Többször írtam már, hogy egy másik kultúra megismerése milyen hatással van rám. Figyelem az embereket, a viselkedésüket, mennyivel másabbak mint mi. Elmondhatom, annak ellenére, hogy Prága főváros, az emberek nem rohannak, sokkal nyugodtabbak, sőt, kedvesebbek. Egészen addig azt gondoltam, hogy a csehek mogorvák...ilyenek ezek az előítéletek. De ugye azok is azért vannak, hogy megcáfoljuk őket.

Olvastam a slow mozgalomról, ami remélem, lassan hazánkban is elterjed. A lényege, hogy nem kell rohanni, mindent a maga tempójában és idejében (először a gasztronómia területén jelent meg). Az alapítók ezt próbálják minél szélesebb körben elterjeszteni.

Remélem, nektek is hasonló jól telt a január, pihenősen vagy mozgalmasan, pont úgy, ahogy szerettétek volna.