2015. március 3., kedd

Tavaszköszöntő

Rövidebbek az éjszakák, hosszabbak a nappalok, reggeli napfény a redőny résein keresztül, bimbózó virágok, mosoly az emberek arcán, jön a tavasz...

Itt az ideje, hogy eldobjuk téli fásult énünk utolsó darabjait, és egészséggel, energiával és jókedvvel gazdagon élvezzük a tavasz első jeleit. Ugyanis függetlenül attól, hogy hogyan várjuk, morcosan-e vagy vidáman, az új évszak beköszönt.

A tavasz mindig az újjászületés évszaka, nem csak a természet, hanem mi, emberek is megújulunk a téli hónapok után. A forró teás, tévézős, takaró alatt töltős hétvégékből kimozdulós, koncertezős, sportolós lesz. A vastag télikabátot felváltja a lenge blézer, és minden színbe borul. Nem hiába ilyenkorra időzítik a méregtelenítő kúrákat, és ekkor van böjt is a keresztény hagyományok szerint.

Azonban nem csupán a testünknek kell a megújulás, hanem a lelkünknek is. Ilyenkor érdemes belekezdeni minden új dologba, lélekemelő és motiváló előadásokra járni, könyvet olvasni a szabadban stb. Lepd meg magad olyan tevékenységekkel, amikre már régóta vágysz, mert most van itt az ideje! Ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak, csak hallgass a szívedre! Hidd el, érezni fogod te is a pozitív változást!

Én már lázban égek, ugyanis mérföldkő elé érkeztem: 30 éves leszek. Végiggondoltam, mit értem el az elmúlt 10 évben, milyen változásokon mentem keresztül. Írtam egy listát is, hogy bármikor elolvashassam, amikor nosztalgiázni támad kedvem. Íme a legfontosabbak: au-pair-kedtem Németországban, összejöttem jövendőbeli férjemmel, lediplomáztam, önállóvá váltam, elkezdtem dolgozni, elvégeztem egy-két olyan tanfolyamot, ami érdekelt, belefogtam a blogírásba, és rengeteg belső változáson mentem (és megyek) keresztül.

Annyira gyorsan múlik az idő. 10 és 20 éves korom között  kislányból nagylány lettem, általános iskolásból egyetemista. 20 és 30 éves korom között rengeteg önállóságot és önismeretet tanultam, mondhatni felnőttem. Nem tudom, mi vár rám 30 és 40 éves korom között, de állok elébe. Amíg nem felejtek el ember maradni, és szeretettel tekinteni másokra, amíg meg tudok bocsátani, addig nincs baj. 

Az életünk folyamatos változás. Erre gondolhatunk rossz szájízzel is, kesereghetünk rajta, de fel is vehetjük a tempót, és vele változhatunk...mosolyogva. A döntés a mi kezünkben van. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése