2015. december 10., csütörtök

Karácsonyi hangulatban?

Magam körül lépten-nyomon rohanó, stresszelő embereket látok. "Kinek mit vegyek?", "Mi legyen a karácsonyi menü?",  "Hol töltsem az ünnepeket?",  "Jaj nem írtam még meg a lapokat...", "Hogy jövök ki ebben a hónapban a fizetésemből?" stb. 

Elég sokszor kifejtettem erről a véleményemet. A karácsony nem a felesleges túlköltekezésről, hanem az örömszerzésről szól. És örömet nem pénzzel lehet okozni, hanem leginkább egy békés, boldog közös családi együttléttel. Tavaly megbeszéltük a barátnőimmel, hogy nem vásárolunk ajándékot egymásnak, hanem készítünk. Életem egyik legjobb élménye volt, amikor bontogattam a csomagokat. Nem tudtam, mit kapok, de mindegyik magáért beszélt. Kifejezte azt, hogy mennyire régóta vagyunk barátok, és mennyire szeretjük egymást. Csak ajánlani tudom.

Idén is követem az ajándékkészítős hagyományt. Sőt, adventi koszorút sem vettem már évek óta. Idén megkoronáztam egy ajtódísszel, amit heteken keresztül varrtam. Én voltam a legboldogabb, amikor elkészült.

Természetesen a gyerekek nem kézzel készített ajándékot kapnak nálunk, ők még minden évben vágynak valamire. De amikor már azt érzem, hogy mindenem megvan, minden tökéletes, nincs szükségem egy ötödik ugyanolyanra, akkor jöhetnek a készített dolgok.

A karácsonyi időszak arra is nagyon jó, hogy ismeretleneknek okozzunk örömet. Nem véletlenül ez az év legönzetlenebb része. Szerencsére nem csak pénzzel, hanem valódi ajándékokkal is adakozhatunk. Idén végre én is részt veszek a cipősdoboz akcióban. És biztos vagyok benne, hogy aki kapja, nagyon boldog lesz. Bár azt mondják, az önzetlenség nem is annyira önzetlen, mert azt reméljük tőle, hogy saját magunknak jobb lesz, én vállalom. És eddig bárkinek okoztam örömet, visszaszállt rám.

Íme néhány ötlet, amivel biztosan örömet tudunk okozni, és nem kerül sokba:

- karácsonyi nagytakarítás
- a lakás kidekorálása ünnepi hangulatúra
- süti sütés
- minőségi idő együtt töltése a szeretteinkkel
- kézzel készített ajándékok
- a karácsonyi vacsi elkészítése
- séta karácsony este
- közös filmnézés stb.

Ha eszetekbe jut még valami frappáns, küldjétek el nyugodtan.

Szóval...visszatérve a kezdő gondolathoz, lassítsatok le, ne stresszeljetek, élvezzétek ezt az időszakot, mert csak egyszer van egy évben, mosolyogjatok, és okozzatok örömöt annyi embernek, amennyinek csak tudtok! Kellemes ünnepeket!


2015. október 19., hétfő

Itt van az ősz...

Szeretem a színes falevelek látványát; amikor hangot adnak, ha rájuk lépek. Kicsit nyirkos, kicsit hideg van, s az eső is esik elég gyakran. De az őszi hónapok pont ettől szépek.

Sokatoktól hallom nap mint nap, hogy mennyire nem szeretitek ezt az időszakot, mert esős, borús, lehangoló. Pedig szerintem a tavasz után a legszínesebb évszak.

Néhány ötlet, ha esetleg még mindig nem győztelek volna meg:

Új kávézókat, teázókat ismerhetsz meg, vagy ellátogathatsz többször a kedvenc helyedre.

Irány a mozi, a legjobb filmek ősszel vannak.

Ilyenkor lehet terméseket gyűjteni őszi dekorációkhoz, és ne feledkezzünk el a sütőtökfaragásról sem.

Nagyon szívesen kuporodom be otthon egy fotelbe egy könyvvel és egy forró teával.

Otthoni filmnézés első osztályú program rossz időben.

Ha nem akarsz kimozdulni, hívd át a barátokat. A jó hangulat garantált, akár egy társasjáték mellett.

Igaz, hogy ősszel fáradékonyabbá válsz, de a tiszta lakás élménye biztosan feltölt. Itt az ideje egy nagytakarításnak. Jutalmazd meg magad a végén egy masszázzsal.

A legtöbb tanfolyam is ősszel indul. Nézz ki valami izgalmasat, és hajrá. Sok online tanfolyam létezik már, tehát ki sem kell dugnod az orrod otthonról. :)

Ha szeretsz kertészkedni, itt az ideje az őszi növények beszerzésének, és ültetésének. Nem gond, ha nincs kerted vagy erkélyed, az ablakpárkányokban is jól érzik magukat az ősz növényei.

Nos, sikerült egy kis kedvet csinálnom az őszhöz?



2015. szeptember 9., szerda

Milyen is a való világ?

Képzeljétek, a hétvégén a Mátrában jártam. Egy gyönyörű házat béreltünk ki barátokkal. A környezet álomszép volt, az pedig leírhatatlan, ahogy a napsugarak a fákon átszűrődtek. Meg vagyok róla győződve, hogy évente legalább egyszer el kell mennem oda. Feltöltődni. A legfontosabb dolog talán az, hogy nincs térerő és nincs internet. Csak én vagyok és a természet, illetve egy hatalmas cserépkályha a téli napokra.

Mennyivel egyszerűbb, ha nincs az az állandó mobilozgatás, facebook-ozás, felesleges csetelgetés. Csak az itt és a most van. Az elején azért nem volt egyszerű átállítani az agyam. Mit fogok itt csinálni három napig? Aztán csak-csak belejöttem.
 
És bár az idő már inkább őszi mint nyári, tökéletes volt. A legszebb pillanat talán az volt, amikor egy igen hosszú és magasan levő függőhídon mentünk át, heten. Máskor ez a híd tele van emberekkel, most csak mi voltunk. A híd közepe-vége nem látszott a ködtől, olyan érzésem volt, mint amikor Cheryl Strayed megpillantotta az Istenek hídját A vadon című filmben. Leírhatatlan.
 
Tele van ez az ország csodálatos helyekkel, eseményekkel, csak annyira rohanunk, hogy nem vesszük észre. A lassításban pedig a mobiltelefon és az internet sem igazán segít. Elérhető vagyok állandóan, nem csak a családnak, barátoknak, de a munkahelyemnek is, a mobilomnak hála mindig online vagyok. Csak amikor nem veszem észre, mi történik a környezetemben, akkor jövök rá, hogy nem a való világban élek.
 
Kitaláltam, mit tehetek az ügy érdekében. Minden áldott nap szánok magamra offline időt. Amikor lehalkítom a telefonom, és csak az "itt és most"-tal foglalkozom. Abban a pár órában nem zavarhat meg senki, és nyugodtan figyelhetem a világot. Ahogy ezt a hétvégén is tettem.
 
Tapasztalt előnyök: fantasztikusan jól aludtam; nem zavart meg senki és semi; rengeteg időm volt (milyen hosszú egy hétvége!); annyi újdonságot próbáltam ki, mint még soha; boldog elégedettséggel vártam a hétfő reggelt.
 
Próbáljátok ki! :)

Készítette: Koncz Péter
 
 
 

2015. augusztus 12., szerda

Esküvőről esküvőre

Úgy tűnik, ez a nyár az esküvőkről szól. A hétvégén is sikerült egyen részt vennem. Szeretem az esküvőket...az elejétől a végéig élvezem minden egyes pillanatukat. Ahogyan a pár egymásra néz a templomban, a polgári szertartás alatt, a fotózáson, vagy a lakodalmi forgatagban, ahogy a szemük csillog, fáradtak, de boldogok. Semmi nem hasonlítható ehhez.

A templomi és a polgári szertartásokat fátyolos szemmel, libabőrösen ülöm végig. Szeretem, ahogy a vőlegény ígéretet tesz, majd felhúzza választottja ujjára a gyűrűt, és fordítva. Ők ekkor minden jelenlevőnél boldogabbak.

Hiszem azt, hogy ezeket a pillanatokat elő tudjuk hívni életünk bármelyik percében, ha akarjuk. Hiszem azt is, hogy lehetünk ugyanilyen boldogok máskor is, csak akarnunk kell.

Az a véleményem, hogy az élet nem más, mint különféle pillanatok összessége. Vannak csodálatos, jobb, kevésbé jó, rossz stb. pillanataink, amelyekből összeáll az egész életünk. Tőlünk függ, hogy ezeket a pillanatokat hogyan éljük meg, illetve mekkora hangsúlyt adunk nekik. Minél optimistábbak vagyunk, annál több kellemes pillanatban van részünk, hiszen jobban észrevesszük őket, valamint annál könnyebben lendülünk át a nehezebb helyzeteken, mint kevésbé optimista társaink.

Azt látom, hogy egyre többen választják ezt a lehetőséget, élnek pozitívan és boldogan. Egyre több alkalmunk is van arra, hogy gyakoroljuk a pozitivitást tanfolyamok, klubok, különféle személyes találkozók, nyomtatott és online média segítségével. Örülök, hogy egyre több csodás pillanatunk van!



2015. július 13., hétfő

Női energiák a mindennapokban

Mostanában egyik ámulatból a másikba esem. Férjhez mentem. A világ legjobb esküvője volt. Csodás emberekkel, a legnagyszerűbb vőlegénnyel-férjjel.

Nemrég tértem vissza a nászutamról. Nagyon boldog vagyok. Ismét magamba szívtam egy más kultúra energiáját, mentalitását. Olyan barna vagyok, mint még soha életemben. És eszméletlenül jól érzem magam.

Körbeúsztam Aphrodité szikláját is. Azt a sziklát, amelynél Aphrodité kijött a tenger habjaiból. Állítólag örök szépséget és fiatalságot okoz. Ezt megpecsételtem még egy szív alakú kaviccsal is, amit a parton találtam. Persze azért ténylegesen is dolgoztam a kapcsolatomon.

A tengerparton olvastam egy nagyon jó könyvet: Regina Swoboda - Női rafinéria (Jaffa Kiadó, Budapest, 2014). Rengeteget tanultam belőle a nőkről, férfiakról, kapcsolatokról. Határozottan megerősített abban, hogy mi, nők mindenre képesek vagyunk. Mert legyen bármilyen is a kapcsolatunk, biztos, hogy tőlünk olyan, amilyen. Mi irányítunk. Ki jobban, ki kevésbé.

Egy vicces, ámde tanulságos történet a könyvből:

"Amikor még Bill Clinton volt az Egyesült Államok elnöke, Hillary pedig a first lady, körözött róluk egy vicc a tengerentúlon:

Bill és Hillary egy vidéki országúton autóztak. Megálltak egy kis benzinkútnál. Az alkalmazott, aki teletöltötte a benzintankot, váratlanul így szólt Hillaryhez: "Szia, nem ismersz meg? Iskolás korunkban együtt jártunk!" Hillary felismerte az egykori szerelmét, és elbeszélgettek a régi szép időkről. Később, amikor már újra az autóban ültek, Bill megszólalt: "Most biztosan örülsz neki, hogy hozzám jöttél feleségül. Ha ezt a pasit választod, most egy benzinkutas felesége lennél." Hillary elnevette magát, és azt válaszolta: "Nem, akkor ő lenne az Egyesült Államok elnöke.""

Bizony, ekkora a befolyásunk. És nemcsak a párunk felett. Próbáljátok ki. Megmondom őszintén, én imádok nő lenni. Szeretem, hogy sminkelhetem magam, hogy szoknyát vehetek fel, hogy előreengednek az ajtóban, megdicsérnek stb. Kihasználok minden lehetőséget, hogy örömet okozzak magamnak és másoknak. Számomra ezt jelenti nőnek lenni, de ez persze mindenkinél változó. A lényeg az, ha a külsőnk és a belsőnk harmóniában van, az kívülről látszik, belülről érződik.

Mindannyian csodálatosak vagyunk, csak el kell hinnünk magunkról. Találjátok meg, mi az, ami boldoggá tesz benneteket, mi az, amitől igazán nőnek érzitek magatokat. Amint ez sikerül, senki sem állíthat meg.


2015. május 16., szombat

Messziről jött ember azt mond, amit akar...

Megint külföldön jártam. Valahogy ez mindig feltölt. Nem tudom, hogy azért-e, mert távol kerülök a megoldandó problémáktól, vagy mert másfajta emberek vesznek körül. De a lényeg ugyanaz. Feltétel nélkül szabadnak érzem magam. Felvetődik a kérdés, itthon vajon miért nem? Mi akadályoz abban, hogy feltétel nélkül szabad lehessek? A problémák, a körülöttem levő emberek, a körülmények? 

Ahogy nézem, ezek mind-mind külsőségek. Jó-jó, igaz, hogy a fent felsorolt dolgok befolyásolhatnak, de nem függhetek tőlük. Az egyetlen, amitől/akitől függhetek, az saját magam vagyok, a saját döntéseim. És ha külföldön önmagam tudok lenni, akkor végig kell néznem ténylegesen azokat a tényezőket, amik visszafognak, és egyesével kell dolgoznom rajtuk azért, hogy ténylegesen szabad és boldog lehessek.

A minap láttam egy síró nénit a villamoson. Már éppen fel akartam állni, és odamenni hozzá, amikor egy - a közelében álló - lány leszólította, megkérdezte, mi a baja, és megnyugtatta. Mit mondhatnék? Lehet szidni az embereket, az országot, lehet ítélkezni, keresni a hibát mindenben és mindenkiben, de amíg ilyen emberek léteznek, addig nem aggódom.

Mindannyian emberek vagyunk, megvannak a magunk problémái. Amíg nem felejtjük el, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, közben pedig megmaradunk embernek, s még jól is érezzük magunkat, akkor minden rendben van.

Nekem ma lesz a lánybúcsúm. Reggel a következő horoszkóp várt rám (Nők Lapja Café):

"Kedves Halak!Hát akkor itt az ideje, hogy induljon a banzáj. Itt az ideje, hogy hátralépj az irányítástól, és átadd magadat a változásnak. Itt az ideje annak, hogy átadd magad az élet áramlásának, mert ez az áramlás már régóta jó irányba vinne. Te azonban folyton kijelölsz magadnak egy olyan célt, ami – szerinted – sokkal fontosabbnak látszik. Itt az ideje, hogy hátra lépj, és mondjuk a következő két hétbe ne irányíts, ne dönts, csak sodródj egy kicsit. ez talán eleinte szokatlan lesz, de gyorsan belejössz majd."

Tehát sodródom, jól érzem magam. Alig várom az estét. A kimeneteléről meg majd egy következő bejegyzésben mesélek. :)

 Forrás: favim.com

2015. április 12., vasárnap

Előítéletek nélkül

Van egy dolog, ami nagyon nehezen megy a számomra: előítéletek nélkül élni. Egy lépéssel előrébb kerültem az önismereti utam alatt, már legalább észreveszem. Rengeteg idő telt el úgy, hogy én csak ítélkeztem, pálcát törtem mások felett, és még csak nem is realizáltam ezt. Persze amikor mások tették velem ugyanezt, akkor az rögtön feltűnt, és mennyire de mennyire rosszul esett.

Azt mondják, minden belőlünk indul ki. Mivel azt akartam, ne ítéljenek meg, nekem kellett kevesebbet ítélkeznem. Első körben megpróbáltam - illetve a mai napig ezt teszem - azonosítani, mikor jönnek elő bennem ezek az előítéletek. Tudatosan figyeltem a gondolataimat, és amikor rájöttem, ítélkezem, megnéztem, miért. Miért zavar a megítélt dolog a másikban, illetve bennem, min kellene változtatnom, hogy ez a jövőben másképp legyen. Rengeteget tanultam. A legnehezebb az volt, amikor felismertem, hogy az a személy, akit a legtöbbször megítélek, én magam vagyok. Szörnyű érzés.

Vajon azért ítélkezem annyit, mert nem bízom magamban? Vagy mert nem szeretem magam eléggé? Ami a másikban zavar, az bennem van? Az magamban zavar? Vagy nem engedem meg magamnak, hogy olyan legyek, ezért féltékeny vagyok? Nehéz kérdések.

Mindenesetre amint észreveszem, hogy megítélek valakit, akár magamat, megállok, és felteszem magamnak a következő kérdéseket:

1. Mi zavar az adott viselkedésben?
2. Miért zavar?
3. Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy kevésbé zavarjon?

Nálam a legtöbbször az önismeret fejlesztése, önmagam szeretete a válasz a kérdésre. Mert ha én megfelelő önismerettel rendelkezem, szeretem magam annyira, hogy tisztában legyek a saját korlátaimmal, miért zavarna mások "hiányossága"?

Ebbe belegondolni elég fájó, azonban a megoldás nagyon egyszerű. Szeresd magad, s mások is szeretni fognak. Az ízek, imák, szerelmek című fimben van egy nagyon frappáns idézet ezzel kapcsolatban: "Ne engedd, hogy mások kevésbé szeressenek, mint te önmagadat!".

Én ezen dolgozom...


2015. március 3., kedd

Tavaszköszöntő

Rövidebbek az éjszakák, hosszabbak a nappalok, reggeli napfény a redőny résein keresztül, bimbózó virágok, mosoly az emberek arcán, jön a tavasz...

Itt az ideje, hogy eldobjuk téli fásult énünk utolsó darabjait, és egészséggel, energiával és jókedvvel gazdagon élvezzük a tavasz első jeleit. Ugyanis függetlenül attól, hogy hogyan várjuk, morcosan-e vagy vidáman, az új évszak beköszönt.

A tavasz mindig az újjászületés évszaka, nem csak a természet, hanem mi, emberek is megújulunk a téli hónapok után. A forró teás, tévézős, takaró alatt töltős hétvégékből kimozdulós, koncertezős, sportolós lesz. A vastag télikabátot felváltja a lenge blézer, és minden színbe borul. Nem hiába ilyenkorra időzítik a méregtelenítő kúrákat, és ekkor van böjt is a keresztény hagyományok szerint.

Azonban nem csupán a testünknek kell a megújulás, hanem a lelkünknek is. Ilyenkor érdemes belekezdeni minden új dologba, lélekemelő és motiváló előadásokra járni, könyvet olvasni a szabadban stb. Lepd meg magad olyan tevékenységekkel, amikre már régóta vágysz, mert most van itt az ideje! Ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak, csak hallgass a szívedre! Hidd el, érezni fogod te is a pozitív változást!

Én már lázban égek, ugyanis mérföldkő elé érkeztem: 30 éves leszek. Végiggondoltam, mit értem el az elmúlt 10 évben, milyen változásokon mentem keresztül. Írtam egy listát is, hogy bármikor elolvashassam, amikor nosztalgiázni támad kedvem. Íme a legfontosabbak: au-pair-kedtem Németországban, összejöttem jövendőbeli férjemmel, lediplomáztam, önállóvá váltam, elkezdtem dolgozni, elvégeztem egy-két olyan tanfolyamot, ami érdekelt, belefogtam a blogírásba, és rengeteg belső változáson mentem (és megyek) keresztül.

Annyira gyorsan múlik az idő. 10 és 20 éves korom között  kislányból nagylány lettem, általános iskolásból egyetemista. 20 és 30 éves korom között rengeteg önállóságot és önismeretet tanultam, mondhatni felnőttem. Nem tudom, mi vár rám 30 és 40 éves korom között, de állok elébe. Amíg nem felejtek el ember maradni, és szeretettel tekinteni másokra, amíg meg tudok bocsátani, addig nincs baj. 

Az életünk folyamatos változás. Erre gondolhatunk rossz szájízzel is, kesereghetünk rajta, de fel is vehetjük a tempót, és vele változhatunk...mosolyogva. A döntés a mi kezünkben van. 



2015. január 23., péntek

Végig a sárga köves úton...

Az élet néha váratlan fordulatok elé állít bennünket olyan események által, amiknek nem kellett volna megtörténnie. Nem normális például, ha valaki fiatalon meghal, vagy hirtelen elveszíti minden pénzét, súlyos balesetet szenved, elhagyja a párja, esetleg komoly műtéten kell átesnie. Ezek mind-mind jelzések. Figyelmeztetések arra, hogy valamit nem jól csinálunk, hogy nem azt az utat járjuk, amelyet járnunk kellene.

De ki tudja, hogy melyik a jó út? Hiszen nincs sárga kővel kikövezve, senki nem szórt rá morzsákat, amiket követnünk kellene. Akkor meg honnan kellene tudnunk, hogy az az irány, ami felé most tartunk, tényleg jó-e?

Megmondom. Magunkból. Ha úgy érzed, hogy ahol éppen az életedben tartasz, boldoggá tesz téged, ha az a munka, amit éppen csinálsz, az a párkapcsolat, amiben éppen vagy, az a hely, ahol éppen élsz, az az állapot, ahogy most érzed magad, az a külső, amid jelenleg van megfelelőek a számodra, jó úton jársz.

Ha azonban egy icipicit is úgy érzed életed bármelyik területén, hogy valami nem stimmel, dolgoznod kell rajta, nehogy idővel a szakadék szélén találd magad. 

Nem megijeszteni akarlak, hiszen mindenhonnan van visszaút, csak nehezebb az egyirányú utcában forgalommal szemben haladni, mint időben észrevenni, hogy ne balra, hanem jobbra fordulj. Az ösztöneink, megérzéseink sokat segítenek a tájékozódásban, úgy működnek, mint egy lelki GPS. :) Ha tudod, hogy utálod a munkád, és semmit nem ad neked az anyagi javakon kívül, akkor keress olyat, amelyik igen. Ha a párkapcsolatod már nem a régi, változtass rajta, s ha a partnered nem hajlandó a változásra, bizony neked kell lépned. 

Az életedet te irányítod, te szabod meg, merre tartson a sárga köves út. Teljesen normális, ha néha rossz irányba mész, esetleg eltévedsz, ha körbe-körbe haladsz egy ideig. De amikor nem látod, merre van a te utad, amikor nem találod a megoldást, érdemes megállni egy pillanatra, megpihenni, átértékelni az életed, és csak akkor indulni tovább, amikor az út újra megjelenik előtted. Ami pedig a legfontosabb: Ne félj segítséget kérni!

2015. január 4., vasárnap

Új év - új lendület

Beköszöntött az új év. Elég gyorsan, még realizálnom is nehéz. Ennek ellenére 2015 határozottan elkezdődött. Nagyon klassz volt az év végi pihenés, a szilveszteri lazulás, azonban holnaptól beindul a hajtás. Munka, háztartás, előadások, szervezgetés. El sem hiszem, hogy öt hónap múlva férjhez megyek. Annyi de annyi mindent kell még addig elintézni. Kezdjük például azzal, hogy le kell fogynom legalább egy méretnyit. :) Meg is vettem Cameron Diaz A test könyve című motiváló írását, amely táplálkozással, mozgással és lelki egészséggel foglalkozik, és az elmúlt napokban ezt bújtam. A legtöbb fogyókúra ugye mindig "holnap" kezdődik, de az enyém holnap tényleg el fog. Valamit valamiért. 

Készítettem magamnak egy motivációs táblát is. Méghozzá összegyűjtöttem és egymás mellé tettem néhány fényképet magamról: egy olyat, amin meg vagyok elégedve magammal, egy olyat, amin nagyon nem, egy olyat, ami egész jó, illetve egy üres keretet, amibe az 5 hónap múlva készülő fotóm kerül. Akárhányszor ránézek, motiválni fog abban, hogy a mozgásnak és diétázásnak van értelme és eredménye. 

Persze a szervezés ennyiben nem merül ki. Aki ismer, az tudja, hogy szeretek mindent a kezemben tartani, mindenről listát készítek, mindent kontrollálok. Így őszintén mondhatom, elég intenzív időszak elé nézek, de minden percét várom és élvezni fogom, a meghívóosztástól kezdve a ruhaválasztáson, lánybúcsún, lakodalmon át a jól megérdemelt nászútig.

Na de térjünk vissza az új év kezdetéhez. Bizonyára számodra is van olyan cél, amit el szeretnél érni 2015-ben. Valami újdonság, esetleg egy rég áhított dolog. Határozd meg az elkövetkező héten, hogy mi ez a cél, és hogy mit kell tenned érte. Gondold át, mennyit vagy hajlandó áldozni ennek érdekében, hogy mikről  vagy hajlandó lemondani, illetve milyen erőforrásokat tudsz még mozgósítani az ügy érdekében. Az év eleje sokkal alkalmasabb arra, hogy tervezz és megvalósíts, úgyhogy hajrá!