2014. szeptember 14., vasárnap

Panaszkodom, tehát vagyok?!

Elegem van az állandó panaszáradatból. Rossz a világ, vacak a munkám, rettenetes a kedvem, túl kövér vagyok, nem kellek senkinek, nem szeret senki, nincs időm semmire, utálok emberek között lenni...

Egyszerűen nem akarom ezt hallgatni tovább. Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek megvan a joga a szabad véleménynyilvánításhoz, de nekem nem kötelességem asszisztálni hozzá. 

A panaszkodásnak egyetlen ellenszere van: a tett. Vacak a munkád? Keress másikat! Túl kövér vagy? Fogyj le! Rossz a világ? Rettenetes a kedved? Nem kellesz senkinek, vagy éppen nem szeret senki? Nincs időd semmire? Tegyél ellene! Hidd el, emberek között lenni csak addig borzalmas, amíg nem értékeled az életed. 

Miért nem teszel a panaszkodás ellen? Neked jó így? Nem hiszem. Akkor cselekedj! Ne hagyd, hogy a panaszkodás bekebelezzen! Ha körülnézel a világban, rengeteg nálad rosszabb sorsú, szegényebb, kövérebb stb. ember létezik. Ha állandóan negatívan gondolkozol, csak negatív dolgokat fogsz bevonzani magadnak. Próbáld meg meglátni a jót először a nagyobb dolgokban, aztán az emberekben, majd minden apróságban. Tedd a mindennapjaid részévé a pozitív gondolkodást! Élj meg minden pillanatot, légy büszke magadra, keresd mások társaságát! És ne feledd, cselekedj!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése