2014. szeptember 28., vasárnap

Ítélkezünk - de minek?

Néha olyan helyzeteket hoz az élet, amikor meglepődünk saját magunkon. Elég egy külföldi utazás ahhoz, hogy megváltozzon bizonyos dolgokhoz való hozzáállásunk, bizonyos emberekről alkotott véleményünk, hogy összehozzon olyanokat, akik különben sosem találkoztak volna, akik sosem kerültek volna közelebb egymáshoz.

Mi ennek az oka?

Az ismeretlenül ítélkezés. Az, hogy mások véleményére hagyatkozunk, ahelyett, hogy mi magunk megismernénk embereket, dolgokat, helyzeteket. Elfogultak vagyunk bizonyos személyekkel szemben, másokat meg minden előzetes indok nélkül elítélünk. Elítéljük, mert rosszat szólt egy szerettünknek, mert másképp öltözik, másképp viselkedik, mert nem olyan, mint a többiek, vagy nem felel meg az elvárásainknak.

Az elvárásainkra nagyon oda kell figyelnünk, ugyanis akár korlátozó hiedelmek is válhatnak belőlük. A korlátozó hiedelmek pedig félelmeinket erősítik, és értékrendünket torzítják.

Egy másik lehetséges következménye annak, hogy ismeretlenül ítélkezünk, illetve hogy felesleges elvárásaink vannak, a düh és a harag érzése. Haragszunk, mert nem értjük a miérteket, mert nem látjuk át az egész helyzetet. Pedig a harag, a düh ugyanúgy, mint az elvárások, illetve az ítélkezés, negatív töltetűek, nem építenek.

Ahhoz, hogy ne ítélkezzünk feleslegesen, hogy a negatív érzéseket elkerüljük, és hogy gondolataink építő jellegűek legyenek, a legjobb megoldás, hogy ismerjünk meg minden embert saját magunk, éljünk át minden helyzetet, vegyük górcső alá a dolgokat, hiszen utána tudunk csak hiteles véleményt alkotni. Ami pedig nagyon elgondolkodtató, hogy a környezetünk visszajelzései minket tükröznek, bennünk vannak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése