2014. szeptember 8., hétfő

Az emlékekről...

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el." - mondja William Shakespeare híres idézete.

Sokszor jutnak eszembe gyerekkori történetek, régi barátságok, iskolai események, amik már nem ismétlődnek meg soha. Arra gondolok, hogy amikor megtörténtek, talán nem értékeltem őket eléggé. Pillanatok, emlékképek, amelyeket nem élhetek át újra, arcok, szemek...amiket már nem láthatok többet.

Sokan élnek az emlékek világában, néhányan görcsösen kapaszkodnak beléjük. Amíg csak egy-egy utazást teszünk a múltba, semmi gond nincs. De ha a múltat éljük újra meg újra, nem vagyunk jó helyen. 

A mi pozíciónk ugyanis a jelenben, nem a múltban van. A jelent kell megélnünk, a pozitívumokkal és a negatívumokkal együtt.  Néha egyszerűbb, néha azonban túl nehéznek tűnik. Ennek ellenére ez a valóságunk.

Élhetünk a múltban és a jövőben is, álomvilágban, de így lemaradunk a valódi életünkről. Visszasírhatjuk a múlt pillanatait, viszont amíg ezt tesszük, a jelenünk pörög, és amikor felocsúdunk a múlt emlékeiből, ráeszmélünk, hogy kihagytunk egy csomó dolgot. Megéri?

Ugyanez a helyzet a jövővel is. Amíg álomvilágunkban töltjük időnket, lecsúszunk azokról az értékes pillanatokról, amik közben történnek, illetve a lehetőségekről, amiket kihasználhatnánk.

És igen, a valóság nem csupán pozitív események sorozata, azonban ahhoz, hogy meglássuk és értékelni tudjuk az élet pozitív oldalát, meg kell élnünk a mélységeit is. A kérdés csak annyi, hogy vállaljuk-e a kockázatot?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése