2014. augusztus 29., péntek

Emberek. Barátok?

Vannak emberek, akiknek a közelsége feltölt, akiknek a jelenléte szebbé varázsol egy-egy unalmasabb napot, akikkel minden perc öröm. Barátoknak hívjuk őket. Jelen vannak életünk legfontosabb pillanataiban, a jókban és a rosszakban egyaránt.

Életünk során bármikor összefuthatunk olyanokkal, akikkel rögtön megtaláljuk a közös hangot. Ezek a "véletlen" találkozások jó hatással vannak az önértékelésünkre. És persze olyanokkal is összeakadhatunk, akikkel - bármennyire is szeretnénk - nem leszünk egy hullámhosszon.

Azt mondják, a kapcsolataink - legyenek pozitívak vagy negatívak - tükröt tartanak elénk. A hasonló a hasonlót vonzza, amit pedig nem tudunk elviselni a másikban, nagy valószínűséggel bennünk is jelen van. 

Na de térjünk vissza azokhoz az emberekhez, akikkel nap mint nap találkozunk. Rengeteg ismeretlennel éljük a mindennapokat, a metrón, a buszon, az utcán, munka előtt, közben vagy után, kávézóban, moziban, buliban... Minden új kapcsolat új lehetőség. Lehetőség arra, hogy rátaláljunk valakire, aki idővel a barátunk lehet. Barátokra pedig szükség van!

Ők azok, akik állandóan ott vannak velünk, amikor szükségünk van rájuk, akik úgy szeretnek, ahogy vagyunk, ám mégis a legnagyobb kritikusaink. Mindig őszinték, s tőlünk is ezt várják el. Néha megbántanak, s persze mi is megbántjuk őket. Az igaz barátság azonban sosem szűnik meg, hiszen kölcsönös tiszteletre épül.

Amíg ez a tisztelet megvan a két fél között, fennáll az egyensúly, és a barátság kiválóan működik. Azonban a barátok önálló egyének, akiknek megvannak a maguk határai. Amint az egyik fél megsérti a másik határait, az egyensúly felborul, a barátság sérülhet. Megfelelő odafigyeléssel, alázattal és tisztelettel minden konfliktus megoldható, minden barátság megmenthető.

Adjatok hálát a barátaitokért, tiszteljétek és értékeljétek őket! Viszont ha egy barát nem tartja be az általatok fontosnak tartott "barátság-szabályokat", esetleg nem érzitek mellette egésznek magatokat gondolkodjatok el a barátságotok létjogosultságán. Legyetek nyitottak, bármikor, bárhol új barátra lelhettek!


2014. augusztus 13., szerda

Magamról :)

A héten szabadságon vagyok. Ez pont alkalmas arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, eltöprengjek dolgokon, hálanaplót írjak, kívülről lássam magam és a dolgaimat, olvassak és olvassak, na meg persze takarítsak, és elintézzek minden olyan dolgot, amire normál esetben nincsen időm. 

És tudjátok mit, egész jól haladok. :) A hét elején vettem egy könyvet: Dr. Russ Harris - A boldogság lépcsőin. Nem bírtam letenni. Párommal kirándultunk, elmentünk egy kis tóhoz, ahol olyan nyugalom volt, amit már rég tapasztaltam. Meglátogattam egy régi barátnőmet és nyolc hetes kislányát, maga volt a csoda. A lakás csillog-villog, az erkélyen a növények újra boldogok. 

Megtanultam egy módszert (az említett könyvből), amelynek segítségével nem rágódom a múlton, illetve nem aggódom a jövő miatt (legalábbis megpróbálok). Mégpedig amikor valamit csinálok, arra fókuszálok teljes mértékben, nem kalandozom el másfelé. Tehát ha éppen mosogatok, az edényeket figyelem, a víz folyását, a mosogatószer illatát, nem pedig azon aggódom, mit kellene éppen mosogatás helyett csinálnom. Ez a száz százalékos jelenlét. Én kipróbáltam, nálam bevált.

Elgondolkodtam a kapcsolataimon is, mi az, amit elvárok a barátaimtól, mi az, ami megkülönbözteti őket az ismerősöktől. Évente kétszer - ugyanúgy mint a nagytakarítást - elméleti szelektálást végzek köztük. Fontos számomra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik úgy szeretnek, amilyen vagyok, a pozitív és negatív tulajdonságaimmal egyaránt, akikkel őszinte lehetek, és akiktől ugyanezt elvárhatom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert elég sok igaz barátom van.

Megnéztem ma sokadjára az Ízek, imák, szerelmeket. Odavagyok azért, ahogy Julia fokozatosan lazul, magára talál, és változtat az életén. Mindig tudok belőle erőt meríteni. Hiszen az én idei szavam a VÁLTOZÁS.




2014. augusztus 3., vasárnap

Munka vs. nyaralás

Nem tudom, ti hogy vagytok a nyári programok szervezésével, én minden évben két lehetőség közül választok:

1. Már januárban elkezdem szervezni, hova is menjek fél év múlva.
2. Még egy héttel a szabadságom előtt sem tudom, hol is töltöm az elkövetkezendő időszakot.

Ebben az évben a második opció győzött. Két hét múlva szabadságon leszek, és semmi fix programom nincs. Ennek is megvan a maga előnye.

Na de miért is várjuk minden évben annyira a nyári szabadságot?

Elsősorban a változatosság az, ami a szabadságot kiemeli a munkahetek közül. Az, hogy azzal töltjük a napokat, amivel szeretnénk. Addig maradunk ágyban, amíg kedvünk tartja, s ha hajnali 2-kor még fent vagyunk, nem kell reggel vastag korrektorréteget kenni a karikáinkra munkába indulás előtt. :)

Annyi időt töltünk magunkkal, amennyit csak akarunk, jelentsen ez bármit. Ha épp olvasni támad kedvünk, vagy ha elmennénk egy masszázsra, ha egész nap úszkálnánk, meglátogatnánk a barátokat, megnéznénk egy jó fimet, nagytakarítást végeznénk, vagy csak otthon heverésznénk, bármilyen program engedélyezett, lelkiismeret-furdalás nélkül.

Nem kell aggódni azon, mi történik a munkahelyünkön, milyen határidős munkát kell leadni, szabadon relaxálhatunk a szabadságunk teljes időszakában. 

Ezek azok a tényezők, amikre a legtöbb embernek szüksége van: változatosság, önmagunkkal töltött minőségi idő és nyugalom. Ha ezek teljesülnek, végre önmagunk lehetünk. 

Sokan csak megváltozott környezetben - mondjuk országhatáron túl - tudnak teljesen ellazulni. Talán a távolság biztonságot nyújt nekik, hogy nem találkozhatnak ismerősökkel, hogy nem kell a mindennapos álcákat magukra venniük. Ezek az emberek félnek megváltoztatni az önmagukról kialakított fals képet, mert attól tartanak, úgy már nem fogják tisztelni őket. Pedig a legnagyobb tisztelet az, ha önmagadért tisztelnek.

Nekünk pedig arra kellene törekednünk, hogy a fent említett három tényező jelen legyen a mindennapjainkban is. Meg kell próbálnunk kialakítani az életünkben azt, hogy a munkahelyünkön töltött idő is megfelelően változatos legyen, meg kell találni a kihívásokat; munkaidőn kívül pedig foglalkoznunk kell saját magunkkal, az önmagunkkal szemben támasztott elvárásainkkal. A stresszmentes életmódot be kell vezetnünk a hétköznapokba is.  

S ha mindezzel megvagyunk, jöhet a jól megérdemelt pihenés! Hogy hol és mikor, hogy szervezett vagy spontán? Igazából lényegtelen! A lényeg, hogy élvezzük, és merjünk önmagunk lenni (s ne csak külföldön)!