2014. július 21., hétfő

Mire jók a barátok?

Több bejegyzést írtam már arról, hogyan viselkedjünk a munkahelyünkön, milyen apró trükkökkel tudjuk szebbé és vidámabbá tenni az ott töltött időt. Azonban a munkaórák mellett szabadidővel is rendelkezünk. És ez alatt nem csak a hétvégét értem, hanem minden egyes percet, amit azzal tölthetünk, amivel szeretnénk.

Szerencsére egyre több ismerősöm használja ki a szabadidejét, és szervez olyan programot, ami feltölti őt, és élvezetet nyújt neki. 

Régebben én már péntek este azon törtem a fejem, mit kell a hétvégén csinálnom: mit kell megtanulnom, milyen házimunkát, milyen feladatokat kell elvégeznem stb. Annyira felidegesítettem magam azon, hogy hogyan fogom tudni egy egész hétvégébe belesűríteni azt a sok kötelező programot, hogy amikor elérkezett végre a szabadidőm, egyszerűen nem tudtam élvezni. Amikor rájöttem, hogy ezzel csak magamnak ártok, elkezdtem változtatni rajta. Ez nem azt jelenti, hogy most nem végzem el mondjuk a házimunkát, hanem azt, hogy nem gondolok rá feleslegesen, nem hagyom, hogy feleméssze az energiáimat a felesleges aggódás.

Ti mivel töltitek a szabadidőtöket? Ugye nem aggódtok feleslegesen? 

Miután erőteljesen háttérbe szorítottam a felesleges aggódást, végre elkezdtem hasznosan tölteni és élvezni a szabadidőmet. Egyre több programot szervezek hétvégére, illetve munka után. Fontosnak tartom a kapcsolatok ápolását is. Az ember, mint tudjuk, társas lény, interakciókra van szüksége. És ehhez nyújtanak nagy segítséget a barátok. De kik is ők valójában? Olyan emberek, akiket mi magunk választunk, akik ismernek minket, mégis szeretnek - tartja a mondás. Azért vannak, hogy tükröt tartsanak, hogy rávilágítsanak személyiségünk egy-egy kényesebb pontjára.

Hallottam már, hogy egy barátság megszakad, hogy barátok összevesznek, kibékülnek, hogy sokáig nem látják egymást, mégis ott folytatják, ahol abbahagyták stb. Rengeteg szintje lehet egy barátságnak, ami a kapcsolat minőségére utal: ismerős, haver, barát, legjobb barát, lelki társ...

Szerencsések azok, akik minőségi kapcsolatokat ápolnak. Ezek létrehozása és fenntartása nem ördöngösség. Csupán néhány alapvető dolog szükséges hozzá: őszinteség, szeretet és minőségi idő.

Azt tanácsolom, töltsetek időt a barátaitokkal, mindegy, milyen régen láttátok őket, mindegy, mikor beszéltetek utoljára! Értékes részei ők az életünknek. És a velük töltött idő megéri!


2014. július 6., vasárnap

Sosem késő változ(tat)ni!

Beköszöntött az év második fele. Július 2-án átfordítottuk az öröknaptárakat, s tiszta lappal kezdtük a második félévet. Számomra július 2. mágikus nap volt. A mai napig libabőrös leszek, ha rá gondolok. Azon a napon nagy valószínűséggel mindenki csak rám figyelt az égben, és az én kívánságaimat teljesítette. :) 

Visszaigazolást kaptam arról, hogy megérte az elmúlt fél évben dolgoznom magamon, a kapcsolataimon, a jó és rossz tulajdonságaimon. Olyan lehetőségeket kaptam (szám szerint hármat), amelyeket örömmel vállaltam, és kihívással tekintek az előttem álló időszakra. Nagyon boldog vagyok. 

Megmondom őszintén, sokáig féltem a változástól, inkább a megszokottban maradtam, és egyre rosszabbul éreztem magam (érzések). Először csak szellemileg, majd fizikailag is. Amikor a fizikai tünetek megjelentek (betegség formájában), eldöntöttem, ez így nem mehet tovább. Először is megnéztem az életem főbb területeit, melyikkel mennyire vagyok elégedett (nem tudom, hogy ismeritek-e, ez az életkerék gyakorlat): párkapcsolat, család, munka, szórakozás és amit még éppen fontosnak gondoltam. Megtaláltam azt a területet, amivel gondom van, majd azt vettem górcső alá. Mindent aprólékosan kidolgoztam, mit és hogyan fogok illetve nem fogok csinálni a jövőben (gondolatok). Majd újra és újra beleestem ugyanabba a hibába (cselekedetek). Még mindig féltem másképp cselekedni.

Éreztetek már lelkiismeret-furdalást valamiért, amit nem tettetek meg, de szerettétek volna? Pont így voltam. Egészen addig, amíg elég bátorságot nem szereztem ahhoz, hogy változtassak. Nem sajnáltattam magam, nem panaszkodtam, csak úgy döntöttem, egyik napról a másikra másképp fogok cselekedni. Ez olyan lehet, mint amikor a dohányos eldönti, nem gyújt rá többet, és így is tesz. Azóta nem aggódom, nem stresszelek, egyszerűen csak hagyom, hogy történjenek a dolgok. Engedek a változásnak. Nem állítom, hogy egyszerű idáig eljutni, de az eredmény magáért beszél! Amit akkor érzel, úgy hívják: BOLDOGSÁG.