2014. június 8., vasárnap

Változás: igen vagy nem?

Vannak az életben olyan események, amelyek következtében elhatározzuk, a jövőben minden másképp lesz. A leggyakoribb január 1-je, amikor a legtöbben újévi fogadalmakat tesznek. De lehet ez egy születésnap, egy haláleset vagy akár egy új kapcsolat eredménye is. Vajon mennyire tartós az ilyen változás?

Én minden évben írtam és a mai napig is írok egy listát éppen aktuális újévi fogadalmaimmal. Régebben rövid listám volt óriási tervekkel. Fogyok 20 kg-t, teljesen megváltoztatom az életem, csak pozitív leszek stb. A legtöbbet el is kezdtem megvalósítani, s talán február környékén adtam fel. Majd következett a 10 hónapon át tartó önhibáztatás.

Mostanában a fogadalomlistám nagyon hosszú, egyszerű és könnyen megvalósítható tervekkel. Például: blogot indítok, odafigyelek az egészségemre, több időt töltök a szeretteimmel stb. Biztosan tudom, hogy mindegyiket megvalósítom, kivétel nélkül, így a kudarc is elmarad, helyette jóleső elégedettséget érzek. Sőt, újabban hálalistát is készítek, amelyben összesítem, miért szeretnék köszönetet mondani.

Úgy érzem, minél több időt töltök el egy olyan mintát használva, amit nem szeretek, amit meg szeretnék változtatni magamban, egyre nehezebb. Viszont annál nagyobb élmény, ha sikerül.

Nekem nehézségeim voltak azzal, hogy élvezzem az életet, pozitívan lássam a világot, ne morogjak. Mivel nagyon szerettem volna a változást, nagyon sokat tettem érte. Különböző tanfolyamokon vettem részt, pozitív emberekkel vettem körbe magam, cenzúráztam a gondolataimat, pozitívakkal írtam felül őket. Most is vannak napok, amikor kicsit elbizonytalanodom, vagy rosszabb a kedvem. De ez is a változásomat erősíti. A lényeg az, hogy rajta vagyok a saját utamon, mindig vannak céljaim, amiket meg is valósítok. Legújabb célként azt tűztem ki, hogy lazább leszek. És tudom, hogy sikerülni fog.

Abban, hogy az elért változás tartós is maradjon, sokat segíthet egy life coach. Ugyanis mindig lesznek olyan emberek, akik más minták szerint élnek, vagy akik nem értenek egyet az új vagy a régi világszemléletünkkel. Semmi baj nincs ezzel. Mindenki azt teszi, ami számára a legjobb. A legfontosabb azonban az, hogy úgy éljünk, cselekedjünk és érezzünk, hogy közben emberek maradjunk, és másokat is emberként kezeljünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése