2014. április 18., péntek

Mert csak egy van belőle!

Az utóbbi időben egyre többször hallom másoktól azt, hogy Utálom a munkahelyem!, Nincs kedvem dolgozni menni!, Pikkel rám a főnök!, Nem tudom elvégezni a munkám! stb. Tudjátok, mi közös ezekben a mondatokban? Mind-mind negatívak. 

Amikor ezekhez hasonló negatív kijelentéseket hallok, egy kérdés motoszkál a fejemben: Akkor miért nem váltasz? Miért nem keresel egy olyan munkahelyet, amely megfelel az elvárásaidnak, ahol nem kell sokat dolgozni, ahol nem fúr a főnök, ahol nem kell túlórázni?! De tényleg, miért?

Ilyenkor érkeznek általában a kikerülő válaszok: Valamiből meg kell élnem., El kell tartanom a családom., Mi van, ha nem találok másikat?, Mi van, ha az új hely még rosszabb lesz?, Nem merek váltani., De hát itt már ismernek. stb. Ha téged is ilyen gondolatok foglalkoztatnak, el kellene döntened, hogy a jelenlegi munkahelyed tényleg olyan szörnyű-e, mint amilyennek gondolod, vagy valójában te nehezíted meg a mindennapi munkavégzésed a negatív gondolataiddal, esetleg tetteiddel. Ebben az esetben ráadásul nem csak a sajátodat, hanem embertársaidét is, akik hallgatják az egész napos panaszáradatot (legyenek ők akár a munkatársaid, a családod, a barátaid). Sokkal könnyebben vennéd az akadályokat, ha nem azzal foglalkoznál, hogy mennyire sok a munkád, mit fog mondani a főnök, milyen rossz lesz a munkában töltött idő, hanem azzal, hogy bemész, elvégzed, amit kell, és utána szabad vagy. És ha esetleg még az ott töltött időben is megpróbálnád jól érezni magad, az lenne csak igazán a csúcsok csúcsa.

Véleményem szerint ha valaki nem egy jobb lehetőség, hanem a körülmények miatt vált munkahelyet, hosszabb-rövidebb idő múlva ugyanúgy fogja magát érezni az új helyen, mint a régin. Mert a probléma nem a munkahelyben, hanem az adott személyben van. És amíg ennek megoldásával nem foglalkozik, dolgozhat bármilyen helyen, mindig elégedetlen lesz.

Megnéztem ma a Mielőtt meghaltam című filmet, amelyben a csont és bőr Matthew egy AIDS-est alakít, aki az életéért küzd. Példaértékű, ahogyan változtatott az életfelfogásán a túlélés érdekében. Szerintem nem kell ilyen nagy dolgoknak történnie ahhoz, hogy valaki változtatni tudjon, a lehetőség mindenkiben ott van. Ő mondja a következőt: "Az a lényeg, hogy élvezze az életét, hölgyem, mert csak egy van belőle!".

Jönnek az ünnepek, legtöbbünknek nem kell dolgoznia. Élvezzétek a szabadság minden pillanatát! Keddtől pedig a munkahelyekre költözzön be a pozitivizmus! :)


 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése