2014. április 25., péntek

A bizalomról

Abban az életkorban vagyok, amikor a legtöbb barátom elkezdi építgetni a családi életét: összeköltözés, házasság, gyerekek. Csodásabbnál csodásabb fotókkal halmozzák el a közösségi portálokat, amiket öröm nézni. 

Elgondolkodtam azon, számomra mi a legfontosabb egy kapcsolatban. Nos, a BIZALOM. Nélküle nem teljes, nem igaz a kapcsolat, sőt, nincs is tulajdonképpen "kapcsolat". Az emberek között a bizalom az az összekötő elem, ami az ismeretleneket barátokká, esetleg szerelmespárokká, majd házaspárokká teszi. Ha ez az összekötő elem hiányzik, a két fél közötti információcsere csorbul, ami pedig komoly érzelmi problémákat eredményez.

A magyar nyelv nagyon szépen két félnek nevezi egy kapcsolat résztvevőit. Mi ennek az oka? Két fél alkot egy egészet: a férfi és a nő. Mindenben fele-fele arányban osztoznak, ahogy a fogadalom mondja: jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ. 

Hogyan lehet a bizalmat kialakítani, vagy ami még fontosabb, fenntartani? Nem kell hozzá más, csak őszinteség, önmagunk és a másik tisztelete, szeretete. Ha tiszteled, szereted magad, bízol magadban (van önbizalmad), bizalommal tudsz lenni a párod iránt is. Ez azonban fordítva is igaz: ha nem bízol a párodban, nem bízol saját magadban sem. És addig nem is fogsz, amíg a saját önértékelésed helyre nem teszed. 

A sok szép fotóra visszatérve: örülök, ha olyan barátokat, ismerősöket látok, akik életük egy-egy boldog pillanatát megosztják a nagyvilággal. A sok-sok kiragadott pillanat mellett azonban sosem szabad elfelejtenünk életünk minden egyes percében hálát adni, boldognak lenni, és ami számomra a legfontosabb: embernek maradni.

Forrás: csak-csajoknak.com

2014. április 18., péntek

Mert csak egy van belőle!

Az utóbbi időben egyre többször hallom másoktól azt, hogy Utálom a munkahelyem!, Nincs kedvem dolgozni menni!, Pikkel rám a főnök!, Nem tudom elvégezni a munkám! stb. Tudjátok, mi közös ezekben a mondatokban? Mind-mind negatívak. 

Amikor ezekhez hasonló negatív kijelentéseket hallok, egy kérdés motoszkál a fejemben: Akkor miért nem váltasz? Miért nem keresel egy olyan munkahelyet, amely megfelel az elvárásaidnak, ahol nem kell sokat dolgozni, ahol nem fúr a főnök, ahol nem kell túlórázni?! De tényleg, miért?

Ilyenkor érkeznek általában a kikerülő válaszok: Valamiből meg kell élnem., El kell tartanom a családom., Mi van, ha nem találok másikat?, Mi van, ha az új hely még rosszabb lesz?, Nem merek váltani., De hát itt már ismernek. stb. Ha téged is ilyen gondolatok foglalkoztatnak, el kellene döntened, hogy a jelenlegi munkahelyed tényleg olyan szörnyű-e, mint amilyennek gondolod, vagy valójában te nehezíted meg a mindennapi munkavégzésed a negatív gondolataiddal, esetleg tetteiddel. Ebben az esetben ráadásul nem csak a sajátodat, hanem embertársaidét is, akik hallgatják az egész napos panaszáradatot (legyenek ők akár a munkatársaid, a családod, a barátaid). Sokkal könnyebben vennéd az akadályokat, ha nem azzal foglalkoznál, hogy mennyire sok a munkád, mit fog mondani a főnök, milyen rossz lesz a munkában töltött idő, hanem azzal, hogy bemész, elvégzed, amit kell, és utána szabad vagy. És ha esetleg még az ott töltött időben is megpróbálnád jól érezni magad, az lenne csak igazán a csúcsok csúcsa.

Véleményem szerint ha valaki nem egy jobb lehetőség, hanem a körülmények miatt vált munkahelyet, hosszabb-rövidebb idő múlva ugyanúgy fogja magát érezni az új helyen, mint a régin. Mert a probléma nem a munkahelyben, hanem az adott személyben van. És amíg ennek megoldásával nem foglalkozik, dolgozhat bármilyen helyen, mindig elégedetlen lesz.

Megnéztem ma a Mielőtt meghaltam című filmet, amelyben a csont és bőr Matthew egy AIDS-est alakít, aki az életéért küzd. Példaértékű, ahogyan változtatott az életfelfogásán a túlélés érdekében. Szerintem nem kell ilyen nagy dolgoknak történnie ahhoz, hogy valaki változtatni tudjon, a lehetőség mindenkiben ott van. Ő mondja a következőt: "Az a lényeg, hogy élvezze az életét, hölgyem, mert csak egy van belőle!".

Jönnek az ünnepek, legtöbbünknek nem kell dolgoznia. Élvezzétek a szabadság minden pillanatát! Keddtől pedig a munkahelyekre költözzön be a pozitivizmus! :)


 




2014. április 13., vasárnap

Kell egy kis bolondozás

Annyira fel tud tölteni egy olyan hétvége, amikor spontán lehetek, amikor azt teszem, amihez kedvem van. Nincsenek kötelező programok, csupán a nagybetűs SZABADSÁG. 

Nehogy félreértsetek, a tervezett programokkal sincs semmi gond, viszont a hétköznapok kiszámítható egymásutánja mellett nagyon jól tud esni egy kis spontaneitás. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Nálam a következő időtöltések szerepeltek: közös reggeli, takarítás, ablak- és függönymosás, sütés-főzés, a keletkező finomságok elpusztítása, vendégek, karaoke parti, biciklizés, bevásárlás, vezetés gyakorlása a pesti utakon (mindig csak azok a fránya külső tükrök), kertészkedés (a csodás margaréta átültetése), közös társasjátékozás, filmezés. Így átolvasva el se hiszem, hogy mindez belefért két napba. Pedig tökéletesen, még arra is maradt időm, hogy megosszam veletek. :)

Nem tudom, hogy ismeritek-e Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét, ami "egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni" - írja a szerző. Ez a bolondozás az, ami a mindennapokból hiányzik, ami a külföldieknek valahogy jobban megy. Én egyre tudatosabban figyelek arra, hogy belecsempésszem az életembe, még a kötelező feladataim közé is. Próbáljátok ki, bárhol, bármikor! Bolondozzatok! Tegyétek, ami jólesik!


 
Forrás: Matte Mag: Nasty Gal - Crazy Love


Gretchen Rubin: Boldogságterv; Édesvíz Kiadó, Budapest 2010


2014. április 9., szerda

Élem az életem?

Szerintem kétféle ember létezik: aki a saját életét éli és aki nem.

Vannak, akik - tudat alatt vagy tudatosan - nem akarják a saját életüket élni. Onnan lehet őket a legegyszerűbben felismerni, hogy mindig valaki vagy valami mással foglalkoznak a saját problémáik helyett. Beleütik az orrukat olyan dolgokba, amikhez nem sok közük van, esetleg akaratlanul megbántanak másokat túlzott aggódásukkal, határozottságukkal, irányításmániájukkal. Nem szabad rájuk haragudni. Mindez csupán abból fakad, hogy nem elégedettek saját életükkel, nem bíznak önmagukban, nem tisztelik magukat, és problémáikat másokra vetítik ki. Ezek az emberek segítségre szorulnak: szeretetre, odafigyelésre, törődésre. El kell hitetni velük, hogy ők is értékesek, szükségünk van rájuk, tanácsaik fontosak számunkra. Rá kell vezetni őket arra, hogy ha elkezdenek a saját életükön dolgozni, bízni önmagukban, fejlesztik érzelmi intelligenciájukat, problémáik egyszerűbben megoldódnak, mint gondolnák.

A másik csoportba magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek tartoznak. Ők tudatosan élik az életüket. Nincs szükségük mások elismerésére ahhoz, hogy boldogok legyenek, ám ezt ennek ellenére tudatosságuknak és önbizalmuknak köszönhetően megkapják. Jó rájuk nézni, tele vannak energiával, látszik rajtuk az életöröm. A nem saját életüket élők gyakran irigykednek rájuk, és megpróbálnak az energiáikból táplálkozni. Ez mindaddig nem gond, amíg egyik fél sem sérül. 
 
Biztos vagyok abban, hogy aki a saját életét élők közé tartozik, megtapasztalta már, milyen a másik oldal. Minden ember a saját hibáiból tanul. El kell követnünk a hibákat ahhoz, hogy tanulni tudjunk belőlük. Higgyétek el, nincs annál jobb, mint ÉLNI a saját életünket!

Egy hasznos tanács Rhonda Byrne Határtalan gondolatok című könyvéből:

"Változtasd meg az életed, cseréld fel fényre a sötétséget, pozitívra a negatívat. Valahányszor a pozitívumra koncentrálsz, több fényt hozol az életedbe, márpedig te is tudod, hogy a fény eloszlatja a sötétséget. A hála, a szeretet, a kedves gondolatok, szavak és cselekedetek fényt hoznak, és elűzik a sötétséget.

Töltsd meg az életedet a pozitív gondolkodás fényével!"

2014. április 6., vasárnap

Pozitív leszek, de hogyan?

Az, hogy minden helyzetben önmagunkat adjuk, nem túl nehéz, csupán tudatos odafigyelést igényel. Viszont minden helyzetben meglelni a pozitívat, és ennek megfelelően viselkedni, nem olyan egyszerű már. Az elmúlt időszakban megfogadtam néhány tanácsot, amiket fokozatosan alkalmazni kezdtem. Számomra nagyon fontossá vált, hogy ne minősítsek másokat, és hogy bármi legyen is, a megérzéseim alapján döntsek. Így biztosan az történik velem, aminek történnie kell, s utólag nem tehetek szemrehányást senkinek.

A kedvenc pozitív gyakorlatait bárki könnyen összeállíthatja, utána már "csak" be kell tartania őket. Itt találtok néhányat, amelyek segítenek pozitív gondolkodásotok kialakításában, önbizalmatok növelésében: 

1. Mosolyogj!

A mosoly két szinten is javít helyzeteden. Először is természetes úton boldogsághormonokat szabadít fel az agyban, másodszor pedig arra biztatja a környezetedben levőket, hogy legyenek pozitívak. Az érzelmek ragadósak, és ha szeretetteljes vagy, valószínűleg mások is azok lesznek, ami rád ugyanúgy visszahat. 

2. Engedd szabadon a negatív érzéseid!

A negatív érzések kontrollálása fontos eleme a kiegyensúlyozottságnak, a jólétnek. Ha frusztráció és csüggedés jelentkezik nálad, és úgy érzed, tehetetlen vagy, a helytelen önértékelés sem várat sokat magára. Elkerülheted, ha rendszeresen - pozitív csatornán - levezeted negatív érzéseidet. Ilyen lehet például a sport, de ha úgy érzed, akár üvöltsd ki magadból a problémákat!

3. Pozitív célok

Hatásosabb, ha önértékelésed a "valamiből több" elv mentén fejleszted a "valamiből kevesebb" helyett. Ha szeretnéd háttérbe szorítani önmagaddal kapcsolatos kétségeid, ne arra gondolj, mit nem szabad megtenned. Ezzel akaratlanul is csökkented önbizalmad. Hatásosabb, ha arra gondolsz, mi mindent tudsz megtenni, ez segít, hogy magabiztosabb légy, hiszen ez - a tagadással ellentétben - pozitív irányba mozdítja gondolkodásod. 

4. Hasonlítgatás helyett 

Mindig arra fókuszálj, te mennyit javultál, ne a környezetedben lévőkkel hasonlítsd össze magad! E megközelítéssel képes leszel látni az elért sikereidet, a saját tempódban, a te belső világodban. Abban is segít, hogy érezd: te irányítod az életedet, te kontrollálod az érzéseidet. Ilyenkor a magabiztosság érzése magától megérkezik. 

5. Tükörmágia

Minél rendszeresebben gondolsz pozitív dolgokra, annál könnyebben éled át a magabiztosság érzését. Minden nap nézz a tükörbe, és határozottan, átéléssel mondd ki három tulajdonságod, amit kedvelsz magadban! 




 Forrás: 52 gyakorlat az önbizalom növelésére (HVG könyvek)

2014. április 3., csütörtök

A szavak ereje

Hogy milyen fontos az, hogy amit mondunk, hogyan mondjuk, az a következő videóból kiderül:


Amikor először láttam - coaching oktatóimnak és csoportomnak hála - nagyon megérintett. Akkor még nem is gondoltam, mennyire fontos a pozitív kommunikáció. Azóta megpróbálok minden helyzetben e szerint megnyilvánulni. Segít a konfliktusok kezelésében és megoldásában, kapcsolataim megerősítésében, új kapcsolatok szerzésében, az egész világszemléletem átalakulásában. A szavak ereje a legnehezebb helyzetekben is hasznos lehet, ha jól használjátok. 

2014. április 1., kedd

Napi jó cselekedet

Volt olyan időszak az életemben, amikor úgy éreztem, én aztán nem segítek senkinek, hisz nekem sem segít senki. Mindenki oldja meg a maga problémáját, és hagyjon engem békén. Ez a hozzáállás működött is, de cseppet sem éreztem magam boldognak vagy elégedettnek. 

Eldöntöttem, tudatosan odafigyelek arra, hogy hetente egy jó cselekedetem legyen: meglepem a páromat valamivel, kedves vagyok egy idegennel, segítek egy barátomnak vagy ami éppen eszembe jut. Amikor a heti egy alkalom már könnyen ment, gyakrabban próbáltam jót tenni, egészen addig, amíg rutinszerűvé vált, beépült a napirendembe.   

A hétvégén például megleptem az anyukámat azzal, hogy felmostam a konyhát. Nem nagy dolog, ám őt mégis boldoggá tettem. A jó cselekedetek nemcsak azoknak okoznak örömöt, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják. Sőt! A jó cselekedetek lényege az, hogy te érezd magad jobban, hogy feldobjon, és tudatosítsa benned, hogy fontos vagy. És ez a lényeg: az önbizalom-építés.

Tedd próbára magad! Örömöt csalni mások arcára nagyon klassz dolog!