2014. március 23., vasárnap

Vajon miért olyan nehéz változni?

Sokáig nem voltam megelégedve magammal. Mindig kevés volt valami. Ha épp nem az alakommal, az adottságaimmal vagy belső tulajdonságaimmal volt bajom, akkor a ruháimmal, az időmmel, a hajammal, a pénzemmel. Mindig többet és többet akartam. Ha vettem egy új ruhát, nem állt jól rajtam; ha sok időm volt, unatkoztam, ha kevés, lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy mást is csinálhatnék.
 
Az állandó töprengéssel, elégedetlenséggel, rosszkedvvel nehéz volt együtt élnem. Eljutottam arra a pontra, hogy eldöntöttem, változnom kell. És változtattam. Feltettem magamnak a következő kérdéseket:

Miért van az, hogy nem érzem az életem boldognak? Mi hiányzik? Min tudnék változtatni? Mi kell hozzá?

Összegeztem, pro-kontra listákat készítettem, elérendő célokat állítottam fel. 

Először apró dolgokat tűztem ki célul: nem húzom fel magam feleslegesen, megpróbálok kedvesebb lenni, mosolyogva megyek az utcán, napi egy kávét iszom, havi két új ruhát vásárolok csak stb. 

Aztán ezeket továbbfejlesztettem, és újabbakkal egészítettem ki: egyáltalán nem húzom fel magam, rámosolygok ismeretlen emberekre, kedves és türelmes leszek, segítek, akinek csak tudok, odafigyelek az egészségemre, sportolni járok, rengeteget olvasok, hálás vagyok azért, amim van. 

Egyre több dolgot írtam fel a listámra, és egyre több dolog vált rutinszerűvé. Úgy hallottam, ha valamit 21 napig csinálsz, az rögzül, beépül a napirendedbe. Én már túlestem jó pár 21 napon, és határozottan mondhatom, sokkal jobban vagyok. Próbálom úgy alakítgatni az életem, hogy minden percét élvezzem. 

Szerintem a lényeg az, hogy apránként haladjunk, és céltudatosak legyünk. "Hisz a boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése