2014. március 28., péntek

Miért nehéz nemet mondani?

Van, amikor azt érzem, kezdek lemerülni, és pihenésre, testi-lelki feltöltődésre van szükségem. A programok meg csak szerveződnek, lemondani őket azonban nagyon nehéz. Amikor vasárnap este a következő heti időbeosztásomat nézegetem, és nem tudok találni egy olyan estét sem, amikor időben otthon lehetnék, gondolkodóba ejt. Mert pörögni szuper, a barátok, a könyvbemutatók, a színház, a mozi, a kozmetikus, a torna mind-mind feltöltenek, de csak akkor, ha nem kötelező jellegűek, hanem szabad akaratomból választom őket. 
 
Na de miért olyan nehéz lemondani egy programot? Miért nem lehet egyszerűen csak annyit mondani: Nem, nincs kedvem! Állandóan igent mondani durva megfelelési kényszer. De kinek akarunk megfelelni? A szüleinknek, családunknak, a barátainknak, esetleg a párunknak? Miért nem magunknak?

Az egyetlen személy, akinek meg kell felelnünk, mi magunk vagyunk. Ez nagyon nehéz feladat, azonban ha követjük a megérzéseinket, és nem foglalkozunk mások érzelmi játékaival, sikerülni fog. Ha például túl fáradt vagy a barátaiddal való találkához, egyszerűen mondj nemet. Nem kellenek kifogások, nem kell lelkiismeret-furdalás vagy rossz érzés. Pusztán a következő szó: NEM. Te vagy az egyetlen, aki tisztában van vele, mikor mire van szükséged. Hidd el, ha azzal töltöd a szabadidődet, amire te vágysz, és nem azzal, amire a környezeted, jobban fogod magad érezni.

Próbáld ki, mondogasd magadnak minél többször: Én vagyok az első! 
 
 


2014. március 23., vasárnap

Vajon miért olyan nehéz változni?

Sokáig nem voltam megelégedve magammal. Mindig kevés volt valami. Ha épp nem az alakommal, az adottságaimmal vagy belső tulajdonságaimmal volt bajom, akkor a ruháimmal, az időmmel, a hajammal, a pénzemmel. Mindig többet és többet akartam. Ha vettem egy új ruhát, nem állt jól rajtam; ha sok időm volt, unatkoztam, ha kevés, lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy mást is csinálhatnék.
 
Az állandó töprengéssel, elégedetlenséggel, rosszkedvvel nehéz volt együtt élnem. Eljutottam arra a pontra, hogy eldöntöttem, változnom kell. És változtattam. Feltettem magamnak a következő kérdéseket:

Miért van az, hogy nem érzem az életem boldognak? Mi hiányzik? Min tudnék változtatni? Mi kell hozzá?

Összegeztem, pro-kontra listákat készítettem, elérendő célokat állítottam fel. 

Először apró dolgokat tűztem ki célul: nem húzom fel magam feleslegesen, megpróbálok kedvesebb lenni, mosolyogva megyek az utcán, napi egy kávét iszom, havi két új ruhát vásárolok csak stb. 

Aztán ezeket továbbfejlesztettem, és újabbakkal egészítettem ki: egyáltalán nem húzom fel magam, rámosolygok ismeretlen emberekre, kedves és türelmes leszek, segítek, akinek csak tudok, odafigyelek az egészségemre, sportolni járok, rengeteget olvasok, hálás vagyok azért, amim van. 

Egyre több dolgot írtam fel a listámra, és egyre több dolog vált rutinszerűvé. Úgy hallottam, ha valamit 21 napig csinálsz, az rögzül, beépül a napirendedbe. Én már túlestem jó pár 21 napon, és határozottan mondhatom, sokkal jobban vagyok. Próbálom úgy alakítgatni az életem, hogy minden percét élvezzem. 

Szerintem a lényeg az, hogy apránként haladjunk, és céltudatosak legyünk. "Hisz a boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út."



2014. március 20., csütörtök

Ma van a boldogság világnapja. Hazafelé meg is lepett egy ismeretlen hölgy Az út a boldogsághoz című könyvecskével, amelynek alcíme a következő: Tehetsz valamit a boldogságért! 

Miért is ne? Vajon miért pont engem választott ki a rohanó embertömegből? Mi az, ami engem kiemelt a nagy szürkeségből? Nos, nem a véletlen. Inkább a színek. Ha boldog vagy, az ugyanis látszik. Kívül-belül. Nemcsak te érzed, mások is látják. Vonzódnak hozzád, mert érzik a belőled áradó energiát. Már messziről kitűnsz közülük.

Ezt az állapotot nem ördöngösség elérni. Elég, ha néhány dologra tudatosan odafigyelsz, és rövid időn belül érezni fogod a változást. A világ ugyanis egy szép nagy tükröt tart eléd, azaz azt kapod, amit adsz. Mennyivel jobb úgy dolgozni menni, hogy nem dühöngsz magadban, hogy kedvesen rámosolyogsz az emberekre, hogy élvezed a társakkal együtt töltött időt? Mi lenne, ha türelmesebb lennél, esetleg segítenél másoknak, ha megpróbálnád meglátni az életedben a jót? Fárasztó lenne? Nem hiszem. Csak hozzáállás kérdése. 

Próbáld ki! Meg fogsz lepődni az eredmények láttán!

És itt van néhány apró trükk:

1. Élvezd az apró örömöket!

Írd össze, mik azok az apróságok, amik boldogabbá tehetnék hétköznapjaidat! Próbáld meg ezeket megvalósítani! Lehetnek akármilyen csekélységek, a lényeg, hogy feldobják a napodat. Örömmel tölthet el a tudat, hogy tettél valamit, és erőt kaphatsz más, akár komolyabb feladatok megvalósításához is.

2. Légy hálás!

Fontos lépés a boldogsághoz, ha hálás tudsz lenni mindazokért a dolgokért, amik jók az életedben. A pozitív gondolkodás egyik alappillére, hogy értékelni tudj mindent magad körül. Lehetsz hálás az otthonodért, a munkádért, a családodért vagy akár egy megbízható, jó barátért. Minél gyakrabban végzed el ezt a gyakorlatot, annál jobban tudod majd élvezni az élet örömeit!

3. Vedd lazábbra!

Sokan esnek abba a hibába, hogy túl komolyan veszik saját magukat. Állandóan azon elmélkednek, hogy mások mit gondolhatnak róluk, a megjelenésükről, a viselkedésükről. Ha boldogan szeretnél élni, ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolhatnak! Egyrészt mert sosem tudhatod, másrészt mert ezen nem tudsz változtatni. A legfontosabb, hogy a saját elvárásaidnak megfelelj, és mindenki felé tükrözd a magad értékrendjét!


Forrás: 52 gyakorlat a boldogsághoz (HVG könyvek)

2014. március 17., hétfő

Vannak az életben olyan napok, amikor lazítani kell. Nagy volt a nyomás, nehéz a munka, sok a panasz? Mindenki maga dönti el, hogyan keresi meg illetve hol találja meg az életben azokat a lehetőségeket, amelyek egy nehéz nap terhét ellensúlyozzák. Egy baráti beszélgetés, egy jó kávé, egy mosoly, ölelés, egy kellemes esti séta, egy közös főzőcske a pároddal, esetleg egy jó film vagy könyv? Annyi de annyi lehetőség van. A kérdés csupán az, élsz-e vele?

Sok jó filmet láttam már. A közelmúltban azonban megleltem a kedvencemet, ami a mai napig hatással van rám: Igen, így fogok élni! A címe pedig Időről időre. Egyébként teljesen véletlenül láttam, ugyanis egy jó barátnőm nyert egy páros belépőt a premier előtti vetítésre, azonban a párja nem tudott elmenni vele. Így én lettem a szerencsés. A mai napig hálás vagyok mindkettejüknek az élményért. :)

Én a következő életfilozófiát alakítottam ki magamnak a látottak hatására:

1. Az élet minden perce ajándék, minden percben ott rejlik a lehetőség, csak nyitottnak kell rá lennem, és meg kell találnom.
2. A hozzáállásom merőben meg tudja változtatni a saját kedvemet és akár az egész környezetemét is.
3. Nem kell görcsölnöm feleslegesen. Minden úgy történik, ahogyan lennie kell, csupán egy adott pillanatban, egy adott szemszögből tűnhet nehézségnek.

Ha van kedvetek, nézzétek meg, vagy igyatok egy finom kávét, sétáljatok. Mindegy, mit csináltok, csak élvezzétek!


2014. március 16., vasárnap

Hogy miért tartós kÖRÖMlakk? Az élet célja az öröm, a boldogság, hogy minden pillanatban azt érezd, igen, nagyszerűen vagyok. Mindenben meg lehet találni. Ehhez nyújtok segítséget, akár az írásaim által, akár személyesen.

Célom az, hogy feldobjam egy-egy napodat, hogy bizalommal fordulj hozzám, ha egy nehézséget nem tudsz önállóan megoldani. Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig. Nem hittem el, hogy sikerülhet, de mégis itt vagyok, mert voltak, akik segítettek és bíztak bennem. Most már tudom, hogy mikor és miben tévedtem.

Szeptemberben kezdődött. Elegem lett magamból, abból, hogy állandóan morgok, dühös vagyok a világra, hogy a hibát mindig másban keresem. Úgy döntöttem, először testileg hozom rendbe magam. Bele is kezdtem a mindennapi sportolásba. Nem is hittem volna, hogy belefér az életembe. Naponta sportolni? Ugyan...Viszont ha az ember valamit igazán szeretne, megoldja. Én a FLABéLOS mellett döntöttem, "napi 10 percem csak lehet magamra" alapon. A testedzés hozta magával a lelki fejlődést is. Nagyon jó trénerem volt, akinek a mai napig rengeteget köszönhetek, aki terelgetett az úton, és visszalökdösött, amikor letértem. Ő támogatott abban is, amikor azzal álltam elő, hogy bizony én szívesen elvégeznék egy life coaching tanfolyamot. Egymást követték az események. Hogy a tanfolyam hatására-e vagy együttesen a testmozgással, nem tudom. Az eredmény viszont látható, érezhető. Itt vagyok, tartok, ahol tartok, segítek. Végre azzal töltöm az időmet, amivel igazán szeretném.