2014. december 1., hétfő

A karácsony akkor szép...mikor is?

A mai nappal hivatalosan is kezdetét vette a karácsonyi időszak. Angyalkák, télapók, rénszarvasok, égősorok pompáznak mindenütt. Akárhová megyek, karácsonyi dalokat hallok, az utcán télapók osztogatják a szaloncukrokat. Tegnap sok ezer család gyújtotta meg az első adventi gyertyát.

Azonban van ennek a karácsonyi szezonnak egy árnyoldala is: a kötelező jelleg. Valahogy az évek alatt az ünnep elveszítette ünnep mivoltát. Már nem csupán szeretetből ajándékozunk, hanem mert muszáj. Már elvárásaink vannak, nagyobbra, jobbra, szebbre vágyunk. Óvodás gyerekek mutogatják egymásnak a tabletjeiket. Lehet ezt még fokozni? Miért nem tölthetjük együtt az ünnepeket csupán szeretetből?

Nem beszélve arról, hogy a töménytelen pazarlás mellett olyan családok is vannak, akiknek nehézséget és kellemetlenséget okoz a karácsony. Nem tudnak megfelelő ajándékot vásárolni gyermekeiknek, a csalódottság pedig önhibáztatássá is válhat. Ez lenne a karácsony lényege? Nem hiszem.

Én elhatároztam, hogy idén saját készítésű meglepetéseket fogok készíteni. Nem azért, mert nem tehetném meg, hogy "valódi" ajándékokat vásároljak, hanem mert szerintem így személyesebb és örömtelibb. Nem csak annak, aki kapja, hanem nekem is óriási boldogságot okoz a készítés maga. Az otthonomba folyamatosan készítem a szebbnél szebb dekorációkat, esténként gyertyát gyújtok, illóolajat párologtatok. Van egy karácsonyi swing albumom, évről évre lelkesen hallgatom. A karácsonyi menü és sütemények kigondolása is nagy móka. Imádok képeslapokat küldeni, apró ajándékokkal lepni meg a barátaimat. És ha a saját postaládámban találok valamit...az az érzés felülmúlhatatlan. Legutóbb Dóri barátnőm gondolta úgy, hogy meglep engem. Küldött egy fotót a kislányáról egy saját készítésű könyvjelző társaságában (tudja, hogy imádok olvasni). Annyira meg voltam hatva. Azt írta: "mert Te az írásaiddal mindig adsz, adsz, adsz...Most én akartam!". Szerintem ez az ajándékozás lényege...tudatni a másikkal, hogy fontos a számunkra. 
 
A karácsony arra való, hogy a mai rohanó világban megálljunk egy pillanatra, őszinte örömet okozzunk másoknak, és elgondolkodjunk rajta, mennyire szerencsések vagyunk.


2014. november 5., szerda

Csodás november

Mivel a november a társas kapcsolatok ápolásának hava (Boldogságprogram), arra gondoltam, talán ideje lenne előbukkannom a nagy hallgatásból. 

Októberben sok újdonság történt velem. Először is elindult a beszÉLŐ tüKÖR nevű klubom, ahová hónapról-hónapra várok szeretettel minden érdeklődőt. Nagy álmom volt egy olyan csapat összehozása, akikkel mindennapi kérdésekről lehet mélyebben beszélgetni. Az első találkozón a bőségről és a pozitív vonzásról volt szó, leginkább a munkával, munkahellyel kapcsolatban. Az ott készített plakátot megnézhetitek a Facebook oldalamon. A következő alkalommal pedig a munkahelyi stresszmegelőzéssel foglalkozunk. 

Mindemellett elkezdtem privát motivációs találkákat is szervezni azoknak, akik nem akarnak mások előtt beszélni egy-egy kínosabb vagy intimebb problémáról.

Október végén meglátogattam egy jó barátnőmet, aki Berlin mellett él. Néhány napot töltöttem csak nála, de teljesen ellazultam, kipihentem magam. Átértékelődtek bennem dolgok,  új fontossági sorrendet állítottam fel, s ezt azóta is tartom. Jó hatással voltak rám a német emberek, a mentalitásuk, a lazaságuk, s az sem volt rossz, hogy a médiától - ha csak néhány napra is - eltávolodtam. Rádió, tévé és internet nélkül annyi de annyi időm maradt, hogy magam is meglepődtem. A kisváros nyugalma feltöltött, Berlin pezsgése pedig feldobott.

Úgy tűnik, akarva-akaratlan már a novemberi kapcsolatápolást készítettem elő októberben. Ugyanis a berlini kikapcsolódás óta ténylegesen azzal foglalkozom, amit élvezek, azokkal töltök időt, akiket szeretek, nem aggódom feleslegesen, hiszen sokkal több a szabadidőm. Felteszem magamnak a kérdést: miért néztem olyan sok tévét? Miért interneteztem annyit? Kidobott idő. Hiszen itt egy csodás világ, amelyben élek, tele érdekes és értékes emberekkel. Gyakran azon veszem észre magam, hogy olyan dolgokat veszek észre, amiket eddig figyelmen kívül hagytam: egy szerelmespár búcsúzkodását; örömöt, amikor valaki eléri a villamost; mosolyt; könnyeket. Az emberek tele vannak érzelmekkel, csak eddig nem szántam rá elegendő időt, hogy megfigyeljem őket.

Elkezdődött a november, és én tele vagyok várakozással, vágyom az új élményekre, érzésekre, ismeretségekre.

Egy kedves csoporttársam ezt írta rólam az első benyomása alapján:

Kedves Anita!
Számomra te voltál a báj. Olyan kedves mosolyod volt, amit először nem is tudtam hová tenni. Mennyi életöröm lehet bennem mostanság, ami kiült az arcodra. A rajtad lévő szép türkiz-zöldes pulcsi pedig igen feldobta a személyiséged. Bátran viselj máskor is színeket, előtérbe hozza a szép arcod, a bájos mosolyod.
Kívánok Neked még több mosolyt a mai napra!


Kell ennél több? Csodás novembert mindenkinek!

2014. október 16., csütörtök

Az élet álom - tedd valósággá!

Teréz anya himnuszából talán a fenti a kedvenc sorom. Az álomból valóság lehet, azonban kihangsúlyoznám, hogy ez a "lehet" nem automatikusan történik, tenni kell érte. Erre pedig egyetlen ember képes. Az, aki ismeri az álmaidat, ezáltal megvalósítani is csak ő tudja őket: TE.

Ha valamit nagyon és tiszta szívből szeretnél, bármire képes vagy érte, akkor az teljesülni fog. Céljaidnak azonban összhangban kell lennie az értékeiddel, ahogy azt előző blogbejegyzésemben is írtam.

Gondolkodj el azon, mit is szeretnél elérni. Fontos, hogy ezek számodra reális célok legyenek.

Vegyél elő egy üres lapot, és gyűjts össze (legalább) három olyan apróbb dolgot, amit szeretnél elérni

- a következő 7 napon belül.
- a következő 30 napon belül.
- a következő 90 napon belül.
- a következő fél éven belül.
- a következő egy éven belül.

Na, melyik volt a legnehezebb?
Általában sokkal könnyebb a rövidtávú célokra fókuszálni, mint a hosszúakra. Ez utóbbiak még annyira távolinak tűnnek, hogy el sem hisszük őket igazán, így a megvalósításuk sem egyszerű.

Most nézd meg a következő 7 napod céljait, és állítsd őket sorrendbe az alapján, hogy melyiket tudod a leggyorsabban/legegyszerűbben elérni. Máris egy lépéssel közelebb kerültél a megvalósításhoz.

Válaszd ki azt a célt, amelyet a legegyszerűbbnek tituláltál, és tedd fel magadnak a kérdést:
Mire van szükségem ahhoz, hogy ezt a célt elérjem? Írd fel magadnak az összes feltételt, hogy tudd, miket kell megtenned, beszerezned vagy megváltoztatnod.

És kezdj neki! Akár most! Amint megvalósítottál egy célt, tedd meg ugyanezeket a lépéseket a következővel és így tovább. Ha minden hétre célokat tűzöl ki, izgalmasabbak lesznek a napjaid, valamint amint eléred őket, sikerélményben is részed lesz.

Ha már igazán profi vagy, próbáld meg úgy alakítani a céljaidat, hogy a négyhetes periódus végére a havi céljaidat, a 12. hét végére a 90 naposakat is elérd és így tovább. Hidd el, a végén már a kisujjadból fogod kirázni az egészet!

Nézzétek csak, az én céljaim így festenek:


Ha van kedvetek, osszátok meg velem a terveiteket, akár itt, akár email-ben. Örülni fogok nekik! :)
Jó tervezést!

 

2014. október 8., szerda

Célok és értékek

Volt már úgy, hogy azt éreztétek, igen, teljesült egy rég áhított álmom?! Végre valaki felfigyelt a kérésemre odafent, vagy éppen valami fura bolygóállás következtében teljesült a vágyam? Hogy mit is gondolunk a miértjéről, tulajdonképpen teljesen mindegy. A lényeg az elért cél. 

Minden ilyen esemény sikerélménnyel jár. Sikerélmény azért, mert nagyon erősen akartunk valamit, ezáltal tettünk érte, és most teljesült.

Egy ilyen szituációban az a legfontosabb, hogy az elérendő cél lebegjen a szemünk előtt! Legyen ez egy jobb állás, egy kihagyhatatlan ajánlat, egy kapcsolat, több szabadidő... A céljainknak csupán a képzeletünk szab határt. 

Fontos azonban, hogy a céljaink összhangban legyenek az értékeinkkel, különben biztosan kudarcot vallunk. Ehhez először tisztáznunk kell, mi is a cél és az érték közti különbség.

Dr. Russ Harris úgy határozta meg, hogy a cél "olyan vágyott eredmény, amelyet el kell érnünk, vagy meg kell valósítanunk". Például egy nyelvvizsga vagy diploma megszerzése, egy párkapcsolat, gyermekáldás...ezek mind-mind célok. Amint elértük őket, újabbakat találunk ki, és szeretnénk elérni. Tehát azt is mondhatnánk, hogy céljaink végtelen körforgásában élünk.

Az érték pedig "olyan irány, ami felé tartunk, egyfajta folyamat, amely soha nem ér véget". A pozitív hozzáállás, a nyugodt élet, a vidámság, az őszinteség olyan tulajdonságok, elvek, amelyek szerint éljük az életünket. Az értékek nem változnak, kivéve persze, ha valaki gyökeresen meg akarja változtatni azt, ahogyan addig élt. Mint amikor én áttértem a morgásról a vidámságra, a pesszimizmusról az optimizmusra. :)

Amióta pozitív értékek szerint élem az életem, pozitív dolgokat vonzok be magamnak (vonzás törvénye, ugye). Vannak azonban olyan területei az életemnek, amelyeket kevéssé tudok befolyásolni. Így ha sikerül egy ilyen jellegű, rég áhított problémát megoldanom magamban, illetve a megoldást bevonzanom, nagyon elégedett lehetek.

És most az vagyok. :) Azonban a következőket észben tartom:

1. Nem bízom el magam!
2. Hálát adok a történtekért!
3. Örülök, de nem vagyok kárörvendő!
4. Tisztában vagyok a céljaimmal és az értékeimmel!
5. Csak előre nézek!

Ti milyen értékek szerint éltek, mik a céljaitok? Összhangban vannak?


Forrás: Dr. Russ Harris - A boldogság lépcsőin, Illia & Co. Kiadó 2013

2014. szeptember 28., vasárnap

Ítélkezünk - de minek?

Néha olyan helyzeteket hoz az élet, amikor meglepődünk saját magunkon. Elég egy külföldi utazás ahhoz, hogy megváltozzon bizonyos dolgokhoz való hozzáállásunk, bizonyos emberekről alkotott véleményünk, hogy összehozzon olyanokat, akik különben sosem találkoztak volna, akik sosem kerültek volna közelebb egymáshoz.

Mi ennek az oka?

Az ismeretlenül ítélkezés. Az, hogy mások véleményére hagyatkozunk, ahelyett, hogy mi magunk megismernénk embereket, dolgokat, helyzeteket. Elfogultak vagyunk bizonyos személyekkel szemben, másokat meg minden előzetes indok nélkül elítélünk. Elítéljük, mert rosszat szólt egy szerettünknek, mert másképp öltözik, másképp viselkedik, mert nem olyan, mint a többiek, vagy nem felel meg az elvárásainknak.

Az elvárásainkra nagyon oda kell figyelnünk, ugyanis akár korlátozó hiedelmek is válhatnak belőlük. A korlátozó hiedelmek pedig félelmeinket erősítik, és értékrendünket torzítják.

Egy másik lehetséges következménye annak, hogy ismeretlenül ítélkezünk, illetve hogy felesleges elvárásaink vannak, a düh és a harag érzése. Haragszunk, mert nem értjük a miérteket, mert nem látjuk át az egész helyzetet. Pedig a harag, a düh ugyanúgy, mint az elvárások, illetve az ítélkezés, negatív töltetűek, nem építenek.

Ahhoz, hogy ne ítélkezzünk feleslegesen, hogy a negatív érzéseket elkerüljük, és hogy gondolataink építő jellegűek legyenek, a legjobb megoldás, hogy ismerjünk meg minden embert saját magunk, éljünk át minden helyzetet, vegyük górcső alá a dolgokat, hiszen utána tudunk csak hiteles véleményt alkotni. Ami pedig nagyon elgondolkodtató, hogy a környezetünk visszajelzései minket tükröznek, bennünk vannak.


2014. szeptember 14., vasárnap

Panaszkodom, tehát vagyok?!

Elegem van az állandó panaszáradatból. Rossz a világ, vacak a munkám, rettenetes a kedvem, túl kövér vagyok, nem kellek senkinek, nem szeret senki, nincs időm semmire, utálok emberek között lenni...

Egyszerűen nem akarom ezt hallgatni tovább. Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek megvan a joga a szabad véleménynyilvánításhoz, de nekem nem kötelességem asszisztálni hozzá. 

A panaszkodásnak egyetlen ellenszere van: a tett. Vacak a munkád? Keress másikat! Túl kövér vagy? Fogyj le! Rossz a világ? Rettenetes a kedved? Nem kellesz senkinek, vagy éppen nem szeret senki? Nincs időd semmire? Tegyél ellene! Hidd el, emberek között lenni csak addig borzalmas, amíg nem értékeled az életed. 

Miért nem teszel a panaszkodás ellen? Neked jó így? Nem hiszem. Akkor cselekedj! Ne hagyd, hogy a panaszkodás bekebelezzen! Ha körülnézel a világban, rengeteg nálad rosszabb sorsú, szegényebb, kövérebb stb. ember létezik. Ha állandóan negatívan gondolkozol, csak negatív dolgokat fogsz bevonzani magadnak. Próbáld meg meglátni a jót először a nagyobb dolgokban, aztán az emberekben, majd minden apróságban. Tedd a mindennapjaid részévé a pozitív gondolkodást! Élj meg minden pillanatot, légy büszke magadra, keresd mások társaságát! És ne feledd, cselekedj!



2014. szeptember 8., hétfő

Az emlékekről...

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el." - mondja William Shakespeare híres idézete.

Sokszor jutnak eszembe gyerekkori történetek, régi barátságok, iskolai események, amik már nem ismétlődnek meg soha. Arra gondolok, hogy amikor megtörténtek, talán nem értékeltem őket eléggé. Pillanatok, emlékképek, amelyeket nem élhetek át újra, arcok, szemek...amiket már nem láthatok többet.

Sokan élnek az emlékek világában, néhányan görcsösen kapaszkodnak beléjük. Amíg csak egy-egy utazást teszünk a múltba, semmi gond nincs. De ha a múltat éljük újra meg újra, nem vagyunk jó helyen. 

A mi pozíciónk ugyanis a jelenben, nem a múltban van. A jelent kell megélnünk, a pozitívumokkal és a negatívumokkal együtt.  Néha egyszerűbb, néha azonban túl nehéznek tűnik. Ennek ellenére ez a valóságunk.

Élhetünk a múltban és a jövőben is, álomvilágban, de így lemaradunk a valódi életünkről. Visszasírhatjuk a múlt pillanatait, viszont amíg ezt tesszük, a jelenünk pörög, és amikor felocsúdunk a múlt emlékeiből, ráeszmélünk, hogy kihagytunk egy csomó dolgot. Megéri?

Ugyanez a helyzet a jövővel is. Amíg álomvilágunkban töltjük időnket, lecsúszunk azokról az értékes pillanatokról, amik közben történnek, illetve a lehetőségekről, amiket kihasználhatnánk.

És igen, a valóság nem csupán pozitív események sorozata, azonban ahhoz, hogy meglássuk és értékelni tudjuk az élet pozitív oldalát, meg kell élnünk a mélységeit is. A kérdés csak annyi, hogy vállaljuk-e a kockázatot?


2014. augusztus 29., péntek

Emberek. Barátok?

Vannak emberek, akiknek a közelsége feltölt, akiknek a jelenléte szebbé varázsol egy-egy unalmasabb napot, akikkel minden perc öröm. Barátoknak hívjuk őket. Jelen vannak életünk legfontosabb pillanataiban, a jókban és a rosszakban egyaránt.

Életünk során bármikor összefuthatunk olyanokkal, akikkel rögtön megtaláljuk a közös hangot. Ezek a "véletlen" találkozások jó hatással vannak az önértékelésünkre. És persze olyanokkal is összeakadhatunk, akikkel - bármennyire is szeretnénk - nem leszünk egy hullámhosszon.

Azt mondják, a kapcsolataink - legyenek pozitívak vagy negatívak - tükröt tartanak elénk. A hasonló a hasonlót vonzza, amit pedig nem tudunk elviselni a másikban, nagy valószínűséggel bennünk is jelen van. 

Na de térjünk vissza azokhoz az emberekhez, akikkel nap mint nap találkozunk. Rengeteg ismeretlennel éljük a mindennapokat, a metrón, a buszon, az utcán, munka előtt, közben vagy után, kávézóban, moziban, buliban... Minden új kapcsolat új lehetőség. Lehetőség arra, hogy rátaláljunk valakire, aki idővel a barátunk lehet. Barátokra pedig szükség van!

Ők azok, akik állandóan ott vannak velünk, amikor szükségünk van rájuk, akik úgy szeretnek, ahogy vagyunk, ám mégis a legnagyobb kritikusaink. Mindig őszinték, s tőlünk is ezt várják el. Néha megbántanak, s persze mi is megbántjuk őket. Az igaz barátság azonban sosem szűnik meg, hiszen kölcsönös tiszteletre épül.

Amíg ez a tisztelet megvan a két fél között, fennáll az egyensúly, és a barátság kiválóan működik. Azonban a barátok önálló egyének, akiknek megvannak a maguk határai. Amint az egyik fél megsérti a másik határait, az egyensúly felborul, a barátság sérülhet. Megfelelő odafigyeléssel, alázattal és tisztelettel minden konfliktus megoldható, minden barátság megmenthető.

Adjatok hálát a barátaitokért, tiszteljétek és értékeljétek őket! Viszont ha egy barát nem tartja be az általatok fontosnak tartott "barátság-szabályokat", esetleg nem érzitek mellette egésznek magatokat gondolkodjatok el a barátságotok létjogosultságán. Legyetek nyitottak, bármikor, bárhol új barátra lelhettek!


2014. augusztus 13., szerda

Magamról :)

A héten szabadságon vagyok. Ez pont alkalmas arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, eltöprengjek dolgokon, hálanaplót írjak, kívülről lássam magam és a dolgaimat, olvassak és olvassak, na meg persze takarítsak, és elintézzek minden olyan dolgot, amire normál esetben nincsen időm. 

És tudjátok mit, egész jól haladok. :) A hét elején vettem egy könyvet: Dr. Russ Harris - A boldogság lépcsőin. Nem bírtam letenni. Párommal kirándultunk, elmentünk egy kis tóhoz, ahol olyan nyugalom volt, amit már rég tapasztaltam. Meglátogattam egy régi barátnőmet és nyolc hetes kislányát, maga volt a csoda. A lakás csillog-villog, az erkélyen a növények újra boldogok. 

Megtanultam egy módszert (az említett könyvből), amelynek segítségével nem rágódom a múlton, illetve nem aggódom a jövő miatt (legalábbis megpróbálok). Mégpedig amikor valamit csinálok, arra fókuszálok teljes mértékben, nem kalandozom el másfelé. Tehát ha éppen mosogatok, az edényeket figyelem, a víz folyását, a mosogatószer illatát, nem pedig azon aggódom, mit kellene éppen mosogatás helyett csinálnom. Ez a száz százalékos jelenlét. Én kipróbáltam, nálam bevált.

Elgondolkodtam a kapcsolataimon is, mi az, amit elvárok a barátaimtól, mi az, ami megkülönbözteti őket az ismerősöktől. Évente kétszer - ugyanúgy mint a nagytakarítást - elméleti szelektálást végzek köztük. Fontos számomra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik úgy szeretnek, amilyen vagyok, a pozitív és negatív tulajdonságaimmal egyaránt, akikkel őszinte lehetek, és akiktől ugyanezt elvárhatom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert elég sok igaz barátom van.

Megnéztem ma sokadjára az Ízek, imák, szerelmeket. Odavagyok azért, ahogy Julia fokozatosan lazul, magára talál, és változtat az életén. Mindig tudok belőle erőt meríteni. Hiszen az én idei szavam a VÁLTOZÁS.




2014. augusztus 3., vasárnap

Munka vs. nyaralás

Nem tudom, ti hogy vagytok a nyári programok szervezésével, én minden évben két lehetőség közül választok:

1. Már januárban elkezdem szervezni, hova is menjek fél év múlva.
2. Még egy héttel a szabadságom előtt sem tudom, hol is töltöm az elkövetkezendő időszakot.

Ebben az évben a második opció győzött. Két hét múlva szabadságon leszek, és semmi fix programom nincs. Ennek is megvan a maga előnye.

Na de miért is várjuk minden évben annyira a nyári szabadságot?

Elsősorban a változatosság az, ami a szabadságot kiemeli a munkahetek közül. Az, hogy azzal töltjük a napokat, amivel szeretnénk. Addig maradunk ágyban, amíg kedvünk tartja, s ha hajnali 2-kor még fent vagyunk, nem kell reggel vastag korrektorréteget kenni a karikáinkra munkába indulás előtt. :)

Annyi időt töltünk magunkkal, amennyit csak akarunk, jelentsen ez bármit. Ha épp olvasni támad kedvünk, vagy ha elmennénk egy masszázsra, ha egész nap úszkálnánk, meglátogatnánk a barátokat, megnéznénk egy jó fimet, nagytakarítást végeznénk, vagy csak otthon heverésznénk, bármilyen program engedélyezett, lelkiismeret-furdalás nélkül.

Nem kell aggódni azon, mi történik a munkahelyünkön, milyen határidős munkát kell leadni, szabadon relaxálhatunk a szabadságunk teljes időszakában. 

Ezek azok a tényezők, amikre a legtöbb embernek szüksége van: változatosság, önmagunkkal töltött minőségi idő és nyugalom. Ha ezek teljesülnek, végre önmagunk lehetünk. 

Sokan csak megváltozott környezetben - mondjuk országhatáron túl - tudnak teljesen ellazulni. Talán a távolság biztonságot nyújt nekik, hogy nem találkozhatnak ismerősökkel, hogy nem kell a mindennapos álcákat magukra venniük. Ezek az emberek félnek megváltoztatni az önmagukról kialakított fals képet, mert attól tartanak, úgy már nem fogják tisztelni őket. Pedig a legnagyobb tisztelet az, ha önmagadért tisztelnek.

Nekünk pedig arra kellene törekednünk, hogy a fent említett három tényező jelen legyen a mindennapjainkban is. Meg kell próbálnunk kialakítani az életünkben azt, hogy a munkahelyünkön töltött idő is megfelelően változatos legyen, meg kell találni a kihívásokat; munkaidőn kívül pedig foglalkoznunk kell saját magunkkal, az önmagunkkal szemben támasztott elvárásainkkal. A stresszmentes életmódot be kell vezetnünk a hétköznapokba is.  

S ha mindezzel megvagyunk, jöhet a jól megérdemelt pihenés! Hogy hol és mikor, hogy szervezett vagy spontán? Igazából lényegtelen! A lényeg, hogy élvezzük, és merjünk önmagunk lenni (s ne csak külföldön)!




 

 

 

2014. július 21., hétfő

Mire jók a barátok?

Több bejegyzést írtam már arról, hogyan viselkedjünk a munkahelyünkön, milyen apró trükkökkel tudjuk szebbé és vidámabbá tenni az ott töltött időt. Azonban a munkaórák mellett szabadidővel is rendelkezünk. És ez alatt nem csak a hétvégét értem, hanem minden egyes percet, amit azzal tölthetünk, amivel szeretnénk.

Szerencsére egyre több ismerősöm használja ki a szabadidejét, és szervez olyan programot, ami feltölti őt, és élvezetet nyújt neki. 

Régebben én már péntek este azon törtem a fejem, mit kell a hétvégén csinálnom: mit kell megtanulnom, milyen házimunkát, milyen feladatokat kell elvégeznem stb. Annyira felidegesítettem magam azon, hogy hogyan fogom tudni egy egész hétvégébe belesűríteni azt a sok kötelező programot, hogy amikor elérkezett végre a szabadidőm, egyszerűen nem tudtam élvezni. Amikor rájöttem, hogy ezzel csak magamnak ártok, elkezdtem változtatni rajta. Ez nem azt jelenti, hogy most nem végzem el mondjuk a házimunkát, hanem azt, hogy nem gondolok rá feleslegesen, nem hagyom, hogy feleméssze az energiáimat a felesleges aggódás.

Ti mivel töltitek a szabadidőtöket? Ugye nem aggódtok feleslegesen? 

Miután erőteljesen háttérbe szorítottam a felesleges aggódást, végre elkezdtem hasznosan tölteni és élvezni a szabadidőmet. Egyre több programot szervezek hétvégére, illetve munka után. Fontosnak tartom a kapcsolatok ápolását is. Az ember, mint tudjuk, társas lény, interakciókra van szüksége. És ehhez nyújtanak nagy segítséget a barátok. De kik is ők valójában? Olyan emberek, akiket mi magunk választunk, akik ismernek minket, mégis szeretnek - tartja a mondás. Azért vannak, hogy tükröt tartsanak, hogy rávilágítsanak személyiségünk egy-egy kényesebb pontjára.

Hallottam már, hogy egy barátság megszakad, hogy barátok összevesznek, kibékülnek, hogy sokáig nem látják egymást, mégis ott folytatják, ahol abbahagyták stb. Rengeteg szintje lehet egy barátságnak, ami a kapcsolat minőségére utal: ismerős, haver, barát, legjobb barát, lelki társ...

Szerencsések azok, akik minőségi kapcsolatokat ápolnak. Ezek létrehozása és fenntartása nem ördöngösség. Csupán néhány alapvető dolog szükséges hozzá: őszinteség, szeretet és minőségi idő.

Azt tanácsolom, töltsetek időt a barátaitokkal, mindegy, milyen régen láttátok őket, mindegy, mikor beszéltetek utoljára! Értékes részei ők az életünknek. És a velük töltött idő megéri!


2014. július 6., vasárnap

Sosem késő változ(tat)ni!

Beköszöntött az év második fele. Július 2-án átfordítottuk az öröknaptárakat, s tiszta lappal kezdtük a második félévet. Számomra július 2. mágikus nap volt. A mai napig libabőrös leszek, ha rá gondolok. Azon a napon nagy valószínűséggel mindenki csak rám figyelt az égben, és az én kívánságaimat teljesítette. :) 

Visszaigazolást kaptam arról, hogy megérte az elmúlt fél évben dolgoznom magamon, a kapcsolataimon, a jó és rossz tulajdonságaimon. Olyan lehetőségeket kaptam (szám szerint hármat), amelyeket örömmel vállaltam, és kihívással tekintek az előttem álló időszakra. Nagyon boldog vagyok. 

Megmondom őszintén, sokáig féltem a változástól, inkább a megszokottban maradtam, és egyre rosszabbul éreztem magam (érzések). Először csak szellemileg, majd fizikailag is. Amikor a fizikai tünetek megjelentek (betegség formájában), eldöntöttem, ez így nem mehet tovább. Először is megnéztem az életem főbb területeit, melyikkel mennyire vagyok elégedett (nem tudom, hogy ismeritek-e, ez az életkerék gyakorlat): párkapcsolat, család, munka, szórakozás és amit még éppen fontosnak gondoltam. Megtaláltam azt a területet, amivel gondom van, majd azt vettem górcső alá. Mindent aprólékosan kidolgoztam, mit és hogyan fogok illetve nem fogok csinálni a jövőben (gondolatok). Majd újra és újra beleestem ugyanabba a hibába (cselekedetek). Még mindig féltem másképp cselekedni.

Éreztetek már lelkiismeret-furdalást valamiért, amit nem tettetek meg, de szerettétek volna? Pont így voltam. Egészen addig, amíg elég bátorságot nem szereztem ahhoz, hogy változtassak. Nem sajnáltattam magam, nem panaszkodtam, csak úgy döntöttem, egyik napról a másikra másképp fogok cselekedni. Ez olyan lehet, mint amikor a dohányos eldönti, nem gyújt rá többet, és így is tesz. Azóta nem aggódom, nem stresszelek, egyszerűen csak hagyom, hogy történjenek a dolgok. Engedek a változásnak. Nem állítom, hogy egyszerű idáig eljutni, de az eredmény magáért beszél! Amit akkor érzel, úgy hívják: BOLDOGSÁG.




2014. június 22., vasárnap

Apró trükkök a vidám mindennapokért

Mennyire klassz lenne, ha minden nap jó hangulatban, stressz- és konfliktusmentesen telne! Amikor a szabadnapok könnyűsége és vidámsága a hétköznapokban is megmaradhatna.

Ha fel kellene sorolni, mennyi negatív dolog történik velünk nap mint nap, gondolkodás nélkül tele tudnánk írni egy teljes oldalt. Ha azonban a pozitívumokat gyűjtenénk össze, a lista jóval rövidebb lenne. Ennek az az oka, hogy természetesnek veszünk rengeteg olyan dolgot, amiért másoknak esetleg keményen meg kell küzdeniük. Nem is vagyunk tudatában, mennyire különlegesek vagyunk. Mindenki, valamiért.

Azt ajánlom, hogy vegyétek sorra saját pozitív tulajdonságaitokat, szerénység nélkül. Fogjatok egy üres papírt, és essetek neki! Ugye milyen jó érzés visszaolvasni? Tegyétek ezt mindig, ha rossz napotok van!

Összegyűjtöttem néhány apró dolgot, amire ha odafigyeltek, akár még színesebbé is tehetitek a hétköznapok szürkeségét:

1. Ne vegyetek mindent túlságosan komolyan! 

Sokszor olyan dolgot várnak el emberek, amit lehetetlen teljesíteni, vagy éppen megalázó. Nem kell mindig mindent olyan komolyan venni.

2. Hozzátok ki magatokból a legjobbat!

Mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik, vagy nem értenek egyet veletek. Ha mindig a legjobb belátásotok szerint cselekedtek, a maximumot nyújtjátok, semmi hátrányotok nem származhat, és jobban fogjátok érezni magatokat, hiszen tudjátok, ti mindent megtettetek.

3. Lazítsatok!

Ha úgy érzitek, nem bírjátok a napi teendőket, lazítsatok. Igyatok egy kávét, menjetek ki a szabadba, beszélgessetek egy kollégával, vegyetek ki szabadnapot. Bármikor. Emberi dolog.

4. Csak vidáman!

A nap nagy részét a munkahelyeteken töltitek. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, ha jókedvűek vagytok. Vannak olyan napok, amikor összejönnek a dolgok, és ez nagyon nehéz. Mindenesetre a többi napon próbáljátok meg! Mosolyogjatok, nevessetek!  

5. Vegyétek észre az apró örömöket!

Ha már a első négy pontban leírtakat sikerül egyre gyakrabban betartani, ez az utolsó sem lesz nehéz. Próbáljatok meg a pozitív dolgokra koncentrálni, és ne mindig a negatívat vegyétek észre! Hívjátok fel erre a munkatársaitok figyelmét is.



2014. június 14., szombat

Emberi sokszínűség, avagy hogyan is élünk?

Amikor sétálok az utcán, vagy épp a metrón ülök, vagy csak kinézek az ablakunkon, sokszor elgondolkodom azon, mennyire sokfélék vagyunk mi, emberek.Vékonyabbak, tömzsibbek, szebbek, csúnyábbak, vidámabbak, szomorúbbak, kedvesebbek, mogorvábbak...

Mindenki külön egyéniség, a maga előnyeivel és hátrányaival. Ártatlan csecsemőként születünk, és folyamatosan tanulunk, bővítjük a tudásunkat, hogy egyszer egy napon elhagyhassuk ezt a világot. 

És mi történik a köztes időben, a születésünk és a halálunk között?  

Az utóbbi időben nem egy olyan embert veszítettem el, aki nagyon közel állt hozzám. Elgondolkodtam azon, miért is vagyunk itt. Vajon azért, hogy a másikat bántsuk, mert éppen túl nagy az orra, vagy szegényebb, nem olyan divatos, esetleg másképp vélekedik valamiről? Az lenne tényleg az élet célja, hogy egymást elnyomjuk? Vagy inkább az, hogy hasznosan, boldogan és szeretetben töltsük el azt az időt, ami megadatott? Egyértelműen az utóbbi.

Szerencsére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kedvességre, udvariasságra az üzletekben, hivatalokban, ügyfélszolgálatokon, a médiában. Különböző boldogságkereső tanfolyamok indulnak, amik bárki számára elérhetőek. A reklámok is egyre inkább vidámak, szívhez szólóak, az érzelmeinkre hatnak. Szerintem nagy szükségünk van erre. 

Az utóbbi időben sokat írtam az emberség mint tulajdonság fontosságáról. Szerintem ahol emberség van, ott minden problémát meg lehet oldani. Emberek vagyunk, különbözőek. Nem találunk két egyformát. Mégis, ha tisztelettel és szeretettel vagyunk a másik iránt, ha meghallgatjuk és megértjük a gondolatait, esetleg a gondjait, a legnagyobbnak tűnő probléma is megoldódhat. 

A tanácsom a következő lenne: Cselekedjetek mindig szívből, tegyetek jót, legyetek vidámak, töltsétek hasznosan és boldogan a mindennapjaitokat, értékeljétek az élet apró örömeit, a napsütést, a virágokat, egy mosolyt, bármit! Higgyétek el, ha boldogok vagytok, boldog emberek fognak körülvenni benneteket!


2014. június 8., vasárnap

Változás: igen vagy nem?

Vannak az életben olyan események, amelyek következtében elhatározzuk, a jövőben minden másképp lesz. A leggyakoribb január 1-je, amikor a legtöbben újévi fogadalmakat tesznek. De lehet ez egy születésnap, egy haláleset vagy akár egy új kapcsolat eredménye is. Vajon mennyire tartós az ilyen változás?

Én minden évben írtam és a mai napig is írok egy listát éppen aktuális újévi fogadalmaimmal. Régebben rövid listám volt óriási tervekkel. Fogyok 20 kg-t, teljesen megváltoztatom az életem, csak pozitív leszek stb. A legtöbbet el is kezdtem megvalósítani, s talán február környékén adtam fel. Majd következett a 10 hónapon át tartó önhibáztatás.

Mostanában a fogadalomlistám nagyon hosszú, egyszerű és könnyen megvalósítható tervekkel. Például: blogot indítok, odafigyelek az egészségemre, több időt töltök a szeretteimmel stb. Biztosan tudom, hogy mindegyiket megvalósítom, kivétel nélkül, így a kudarc is elmarad, helyette jóleső elégedettséget érzek. Sőt, újabban hálalistát is készítek, amelyben összesítem, miért szeretnék köszönetet mondani.

Úgy érzem, minél több időt töltök el egy olyan mintát használva, amit nem szeretek, amit meg szeretnék változtatni magamban, egyre nehezebb. Viszont annál nagyobb élmény, ha sikerül.

Nekem nehézségeim voltak azzal, hogy élvezzem az életet, pozitívan lássam a világot, ne morogjak. Mivel nagyon szerettem volna a változást, nagyon sokat tettem érte. Különböző tanfolyamokon vettem részt, pozitív emberekkel vettem körbe magam, cenzúráztam a gondolataimat, pozitívakkal írtam felül őket. Most is vannak napok, amikor kicsit elbizonytalanodom, vagy rosszabb a kedvem. De ez is a változásomat erősíti. A lényeg az, hogy rajta vagyok a saját utamon, mindig vannak céljaim, amiket meg is valósítok. Legújabb célként azt tűztem ki, hogy lazább leszek. És tudom, hogy sikerülni fog.

Abban, hogy az elért változás tartós is maradjon, sokat segíthet egy life coach. Ugyanis mindig lesznek olyan emberek, akik más minták szerint élnek, vagy akik nem értenek egyet az új vagy a régi világszemléletünkkel. Semmi baj nincs ezzel. Mindenki azt teszi, ami számára a legjobb. A legfontosabb azonban az, hogy úgy éljünk, cselekedjünk és érezzünk, hogy közben emberek maradjunk, és másokat is emberként kezeljünk.



2014. június 1., vasárnap

Értékek, amelyek szerint élünk

Bizonyos időközönként eltöprengek azon, milyen értékek fontosak számomra, milyen értékekre van szükségem éppen aktuális önmagam kiegyensúlyozottságának eléréséhez. Mert ezek az értékek nálam állandóan változnak. Van, hogy nyugalomra, elismerésre vagy éppenséggel szeretetre vágyom, így ezek kerülnek fókuszba. Aztán amikor más életszakaszba kerülök vagy más foglalkoztat, a teljességhez, a kiegyensúlyozottsághoz szükséges értékeim is változnak.
 
Jelenleg ez a három van középpontban: emberség - következetesség - alázat. 

Emberségre van szükségem ahhoz, hogy a mindennapok nehézségeit átvészeljem. Ahhoz, hogy állandó visszaigazolást kapjak arról, amit és amilyen minőségben adom, azt kapom vissza. Ahhoz, hogy bebizonyosodjon számomra, hogy az emberek nem egymás mellett élnek, hanem egymással, hogy segítenek egymásnak, és kiállnak egymásért. Az emberség magában foglalja számomra a jóindulatot és a szeretetet.

Legalább ennyire fontosnak tartom a következetességet. Ez a logikusságot jelenti az életemben, támpontokat ad, hogy a nekem fontos dolgok megfelelően, és meghatározott séma szerint történjenek. Ez nem jelenti azt, hogy merev lennék, hanem inkább azt, hogy rendszerezettségre vágyom, és ebben érzem jól magam. 

Az alázat pedig, ami az említett két értéket összekapcsolja. Alázat kell ahhoz, hogy emberséges lehessek, és ahhoz is, hogy beismerjem a hibáimat. Mivel fontos számomra a következetesség, alázattal tudok tekinteni rá, és nem hagyom, hogy túlságosan felülkerekedjen más értékeimen, de azt sem, hogy háttérbe szoruljon. 

És ti milyen gyakran gondolkodtok el azon, milyen értékekre van szükségetek a kiegyensúlyozottsághoz? Mik ezek az értékek? Megpróbáltok ezek szerint élni? Remélem, igen. Minden egyes megvalósítás sikerélménnyel jár, amire pedig nagyon nagy szükségünk van!

Legyen szép hetetek!




2014. május 25., vasárnap

Egy mellőzött érték: az alázat

Az egész life coaching tanfolyamomat végigkísérte az "alázatos" szó jelentésének tisztázása.

A Pallas Nagylexikona szerint az alázatosság az ember "saját egyéniségének csekélybe vétele, elenyésztése másokkal szemben". A Magyar Katolikus Lexikon a következőket írja: "erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Ellentéte a gőg. Az igaz önismeretből fakad, mely megóv az elbizakodottságtól." 

 Az alázat véleményem szerint az, amikor olyan tisztelettel tudok lenni az emberek, a munkám, a munkatársaim vagy a szerelmem iránt, hogy őket magam elé helyezem. Ezt nem azért teszem, mert lebecsülöm magam, hiszen az alázatosság magában foglalja a jó önértékelést is, hanem azért, mert kellő érzelmi intelligenciával rendelkezem ahhoz, hogy felmérjem, ez a megfelelő viselkedés. 

Az alázatos ember mindig tanul a saját hibáiból, hiszen a tökéletességre törekszik. Elfogadja mások véleményét, hálás is érte. Nem ítélkezik, csupán véleményt alkot, méghozzá barátságos hangnemben. Érzelmei teljes tudatában van. 

Alázat kell ahhoz, hogy beismerjem, hibáztam, nem megfelelően viselkedtem. De ahhoz is, hogy azt mondhassam másnak, ügyes vagy, nagyszerű, amit csinálsz/ahogyan csinálod! Az őszinte dicséret az alázat egy fontos kifejezési formája. Aki nem képes erre, az nem tisztel másokat, és nem rendelkezik kellő önértékeléssel sem.

Aki törekedni szeretne az alázatosságra, annak először saját magát kell megismernie. Ha tisztában vagyunk a saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, akkor tudjuk igazán, min kell változtatnunk ahhoz, hogy mind magunkat, mind másokat tiszteljük és elfogadjuk.

Egy kedves csoporttársam oldalán találtam a következő idézetet: "Ha rugalmas vagy, és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből." (Andrew Matthens)

Kedves Családtagok, Barátok, Ismerősök, Munkatársak! Hajrá! 


2014. május 17., szombat

A megbocsátásról

Olyan sokat olvastam már a megbocsátásról, hogy tulajdonképpen villámgyorsan meg kellene bocsátanom mindenkinek. De a gyakorlatban ez sajnos nem megy ilyen egyszerűen.

Megbocsátani annak szokás, aki megbánt, megsért, becsap, aki valami negatív dolgot követ el. 

Gary Chapman szerint ugyanúgy, ahogy a szeretetnek, a bocsánatkérésnek is megvannak a maga nyelvei. Amennyiben a sértett fél mást ért tényleges bocsánatkérés alatt, mint amit a bocsánatkérő, a megbocsátás nehezen vagy egyáltalán nem lehetséges. Chapman szerint a bocsánatkérés öt nyelve a következő:  

1. A sajnálat kifejezése

kulcsszava a "sajnálom" és ennek indoklása (mit sajnálok)

2. A felelősség vállalása

kulcsszava a "hibáztam" és ennek kifejtése (miben hibáztam)
 
3. Jóvátétel

kompenzáció felajánlása a bocsánatkérés után
 
4. Őszinte szándék magatartásunk megváltoztatására

ígéret a változásra a bocsánatkérés után
 
5. Megbocsátás kérése

"Kérlek, bocsáss meg!"

Ez az öt bocsánatkérő forma segíthet a megbocsátási folyamatban. Azonban ez csak akkor működik, ha a sértő fél tisztában van azzal, hogy megsértett valakit. Mi történik abban az esetben, ha haragszunk valakire, akinek fogalma sincs róla? Haragszunk rá, mert megbántott minket, az meg még inkább felháborít, hogy még bocsánatot sem kér. Hogyan tudunk így megbocsátani?

Nálam ebben az esetben az őszinteség és a szeretet a kulcs. Elmondom az illetőnek őszintén és szeretettel, hogy megbántott, csak az érzéseimről beszélve. Ha elég intelligens, megérti, és bocsánatot kér. Ha nem, legalább őszintén beszéltem az érzéseimről, így a bennem lévő feszültség csökkent. 

Vannak olyan esetek, amikor valaki nem tud megbocsátani, mert annyira nagy a fájdalma. Sajnos ezzel csak a magában lévő haragot táplálja folyamatosan, ahelyett, hogy a pozitív dolgokra koncentrálna. A tanácsom ilyen egyszerű: Ha nem tudsz megbocsátani valakinek, bocsáss meg magadnak azért, hogy nem tudsz neki megbocsátani. Mindig a szeretet vezérelje a cselekedeteidet. 




2014. május 9., péntek

Életről, halálról

Ma elveszítettem egy barátot. Sokan elveszítették. Hisz nem csak barát volt, hanem gyermek, testvér, szerető, munkatárs, jó ismerős. Ember volt, jó ember. Előtte volt még az élet.

Elmerengtem a saját életemen. Hogy tényleg úgy töltöm-e, ahogy szeretném; hogy észreveszek-e illetve kihasználok-e minden lehetőséget, ami az utamba kerül; hogy jól döntök-e egy adott pillanatban; ha összegeznem kellene az egészet, elégedett lehetnék-e?

Jó kérdés. A legtöbbször jól érzem magam, megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni, kimutatom az érzéseimet, nyitok az emberek felé, segítek másoknak. De ott a kétely: Biztosan minden lehetőséget észreveszek? Biztosan jól döntök? Megfelelően segítek? Nem tudom. Talán nem is kell. 

Olvastam egy cikket arról, hogy a gyerekek csak a jelenben élnek, nem gondolkodnak a múlton vagy a jövőn. Csak az itt és a most számít nekik. Miért ne próbálhatnék meg így élni? Amikor csak az itt és most számít. A döntéseimet a pillanat hevében hoznám, ha észrevenném a lehetőséget, kihasználnám, ha nem, nem bosszankodnék rajta utólag. Csak élvezném azt, amim van, rengeteg időt töltenék a szeretteimmel és olyan dolgokkal, amik örömet okoznak. Miért olyan elképzelhetetlen ez? 

Köszönöm neked, hogy rávilágítottál arra, hogy nem késő változtatni, hogy soha ne adjam fel, és hogy élvezzem az életet, amíg lehet!

Nyugodj békében!





2014. május 3., szombat

A "Ha...akkor..." szindróma

Gyerekként sokszor eljátszottam a gondolattal, milyen lenne más bőrébe bújva élni. Lehetnék egy kicsit szebb, kicsit vékonyabb, kicsit gazdagabb, mindegy, csak VALAKI más. 

Aztán telt-múlt az idő, és rájöttem, hogy nem élhetek másként, mint aki vagyok. Álmodozhatok életem végéig arról, hogy kihez szeretnék hasonlítani, de addig a saját éveim peregnek, anélkül, hogy élnék.

Először is különböző terveket eszeltem ki saját életem megváltoztatására. Különböző fogadalmakat tettem, nemcsak év elején, hanem év közben is. Például ha 10 kg-mal könnyebb leszek, akkor végre boldogan élhetek; vagy ha sikeresen túl leszek egy vizsgán, akkor nem fogok stresszelni többet; vagy ha sikeresen átvészelek egy orvosi beavatkozást, akkor értékelni fogom az életem stb. 

De még ha a feltétel első fele teljesült is, a második része mindig elmaradt. Olyan kudarcélményként éltem meg az összes ilyen helyzetet, ami állandó önhibáztatáshoz vezetett. Miért nem vagyok képes rá? A többieknek miért megy? Mit csinálok rosszul?

Aztán szerencsére összehozott az élet olyan emberekkel, akik rádöbbentettek arra, hogy a hiba nem bennem, csupán az elméletemben van. Amikor a fent leírt feltételek bármelyikének akarok megfelelni, egy dolog közös bennük: nem a jelenre vonatkoznak, hanem a jövőre. És amíg nem a jelenben élek, nem is fogom soha jól érezni magam. Mert a jövő csak a jelen pillanatából létezik, és válik később múlttá. Mindent a jelenből tudunk alakítani.

Így döntöttem úgy, hogy megpróbálok a jelenben élni. Nem idegeskedem a jövőn, és nem rágódom a múlton. Nem akarok más lenni, mert így vagyok én ÉN. Az egyetlen feltétel, aminek eleget teszek, az a következő: Ha boldog akarsz lenni, akkor légy az! 



2014. május 1., csütörtök

Lépd át a saját korlátaid!

Nagyon jók vagyunk a kifogások gyártásában, mondhatni profik. Beszéljünk itt akár csupán kis dolgokról, mint mosogatás, takarítás, a szemetes kiürítése, időben lefeküdni vagy kevesebbet káromkodni, illetve nagyobbakról, mint lefogyni, megszerezni a nyelvvizsgát, jó ember lenni, soha többé nem stresszelni, meggazdagodni stb. 

Nagyon jó kifogás:

1. a halogatás: majd holnap elmosogatom; majd jövő héten elmegyek futni; a jövő hónapban beiratkozom egy nyelviskolába

2. a nem vagyok rá képes: úgyse tudok időben lefeküdni, meg se próbálom; az egész családom szegény volt, miért pont nekem sikerülne meggazdagodni

3. a miért pont én csináljam: miért pont nekem legyen diplomám, hisz annyi diplomás van; miért pont én vigyem le a szemetet, amikor megteheti a párom is; miért legyek kedves valakivel, amikor más se az velem

4. a miért/hogyan csináljam: mi hasznom lesz abból, ha nem káromkodom többet; ugyan, hogyan tudnék stresszmentesen élni; hogyan tudnék lefogyni, nézzél már rám

5. a miért én változzak: miért én legyek türelmesebb, amikor rossz a munkahelyem; miért én legyek vékonyabb, amikor az egész családom kövér; miért én változzak, amikor a páromnak kellene; miért én legyek jó ember, amikor az egész világ gonosz

Ugye nem ismeretlenek számotokra az elhangzottak? Ha nem a saját szátokból, akkor a környezetetektől biztosan hallottatok már hasonlót. De vajon miért gyártjuk magunknak a kifogásokat? A kifogás egy énvédő mechanizmus, magunknak gyártjuk őket megnyugtatásképpen, törekedve a vélt egyensúly megtartására. Pedig kifogásokat akkor hozunk létre, amikor a gondolataink nincsenek összhangban az érzéseinkkel és/vagy a cselekedeteinkkel. És ha ez a hármasság hosszabb időn át nem áll fenn, az a személyiségünk torzulásához vezethet. 

Mit lehet tenni a kifogásgyártás ellen? A legfontosabb, azonosítani kell őket (talán ez a legnehezebb). Amint képesek vagyunk eldönteni, hogy amire gondoltunk, esetleg ki is mondtunk, bizony egy kifogás, abban a pillanatban válasszuk a másik utat. És hogy mi ez a másik út? A tett. Tedd meg, amit eddig nem mertél! Bármikor, bárhol, MAGADÉRT! 

Ha van egy jó történetetek kifogásgyártókról, esetleg bővíteni szeretnétek a kifogásfajtákat, írjátok meg nekem! És nem utolsósorban, élvezzétek a hosszú hétvégét!

Forrás: www.hotdog.hu


2014. április 25., péntek

A bizalomról

Abban az életkorban vagyok, amikor a legtöbb barátom elkezdi építgetni a családi életét: összeköltözés, házasság, gyerekek. Csodásabbnál csodásabb fotókkal halmozzák el a közösségi portálokat, amiket öröm nézni. 

Elgondolkodtam azon, számomra mi a legfontosabb egy kapcsolatban. Nos, a BIZALOM. Nélküle nem teljes, nem igaz a kapcsolat, sőt, nincs is tulajdonképpen "kapcsolat". Az emberek között a bizalom az az összekötő elem, ami az ismeretleneket barátokká, esetleg szerelmespárokká, majd házaspárokká teszi. Ha ez az összekötő elem hiányzik, a két fél közötti információcsere csorbul, ami pedig komoly érzelmi problémákat eredményez.

A magyar nyelv nagyon szépen két félnek nevezi egy kapcsolat résztvevőit. Mi ennek az oka? Két fél alkot egy egészet: a férfi és a nő. Mindenben fele-fele arányban osztoznak, ahogy a fogadalom mondja: jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ. 

Hogyan lehet a bizalmat kialakítani, vagy ami még fontosabb, fenntartani? Nem kell hozzá más, csak őszinteség, önmagunk és a másik tisztelete, szeretete. Ha tiszteled, szereted magad, bízol magadban (van önbizalmad), bizalommal tudsz lenni a párod iránt is. Ez azonban fordítva is igaz: ha nem bízol a párodban, nem bízol saját magadban sem. És addig nem is fogsz, amíg a saját önértékelésed helyre nem teszed. 

A sok szép fotóra visszatérve: örülök, ha olyan barátokat, ismerősöket látok, akik életük egy-egy boldog pillanatát megosztják a nagyvilággal. A sok-sok kiragadott pillanat mellett azonban sosem szabad elfelejtenünk életünk minden egyes percében hálát adni, boldognak lenni, és ami számomra a legfontosabb: embernek maradni.

Forrás: csak-csajoknak.com

2014. április 18., péntek

Mert csak egy van belőle!

Az utóbbi időben egyre többször hallom másoktól azt, hogy Utálom a munkahelyem!, Nincs kedvem dolgozni menni!, Pikkel rám a főnök!, Nem tudom elvégezni a munkám! stb. Tudjátok, mi közös ezekben a mondatokban? Mind-mind negatívak. 

Amikor ezekhez hasonló negatív kijelentéseket hallok, egy kérdés motoszkál a fejemben: Akkor miért nem váltasz? Miért nem keresel egy olyan munkahelyet, amely megfelel az elvárásaidnak, ahol nem kell sokat dolgozni, ahol nem fúr a főnök, ahol nem kell túlórázni?! De tényleg, miért?

Ilyenkor érkeznek általában a kikerülő válaszok: Valamiből meg kell élnem., El kell tartanom a családom., Mi van, ha nem találok másikat?, Mi van, ha az új hely még rosszabb lesz?, Nem merek váltani., De hát itt már ismernek. stb. Ha téged is ilyen gondolatok foglalkoztatnak, el kellene döntened, hogy a jelenlegi munkahelyed tényleg olyan szörnyű-e, mint amilyennek gondolod, vagy valójában te nehezíted meg a mindennapi munkavégzésed a negatív gondolataiddal, esetleg tetteiddel. Ebben az esetben ráadásul nem csak a sajátodat, hanem embertársaidét is, akik hallgatják az egész napos panaszáradatot (legyenek ők akár a munkatársaid, a családod, a barátaid). Sokkal könnyebben vennéd az akadályokat, ha nem azzal foglalkoznál, hogy mennyire sok a munkád, mit fog mondani a főnök, milyen rossz lesz a munkában töltött idő, hanem azzal, hogy bemész, elvégzed, amit kell, és utána szabad vagy. És ha esetleg még az ott töltött időben is megpróbálnád jól érezni magad, az lenne csak igazán a csúcsok csúcsa.

Véleményem szerint ha valaki nem egy jobb lehetőség, hanem a körülmények miatt vált munkahelyet, hosszabb-rövidebb idő múlva ugyanúgy fogja magát érezni az új helyen, mint a régin. Mert a probléma nem a munkahelyben, hanem az adott személyben van. És amíg ennek megoldásával nem foglalkozik, dolgozhat bármilyen helyen, mindig elégedetlen lesz.

Megnéztem ma a Mielőtt meghaltam című filmet, amelyben a csont és bőr Matthew egy AIDS-est alakít, aki az életéért küzd. Példaértékű, ahogyan változtatott az életfelfogásán a túlélés érdekében. Szerintem nem kell ilyen nagy dolgoknak történnie ahhoz, hogy valaki változtatni tudjon, a lehetőség mindenkiben ott van. Ő mondja a következőt: "Az a lényeg, hogy élvezze az életét, hölgyem, mert csak egy van belőle!".

Jönnek az ünnepek, legtöbbünknek nem kell dolgoznia. Élvezzétek a szabadság minden pillanatát! Keddtől pedig a munkahelyekre költözzön be a pozitivizmus! :)


 




2014. április 13., vasárnap

Kell egy kis bolondozás

Annyira fel tud tölteni egy olyan hétvége, amikor spontán lehetek, amikor azt teszem, amihez kedvem van. Nincsenek kötelező programok, csupán a nagybetűs SZABADSÁG. 

Nehogy félreértsetek, a tervezett programokkal sincs semmi gond, viszont a hétköznapok kiszámítható egymásutánja mellett nagyon jól tud esni egy kis spontaneitás. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Nálam a következő időtöltések szerepeltek: közös reggeli, takarítás, ablak- és függönymosás, sütés-főzés, a keletkező finomságok elpusztítása, vendégek, karaoke parti, biciklizés, bevásárlás, vezetés gyakorlása a pesti utakon (mindig csak azok a fránya külső tükrök), kertészkedés (a csodás margaréta átültetése), közös társasjátékozás, filmezés. Így átolvasva el se hiszem, hogy mindez belefért két napba. Pedig tökéletesen, még arra is maradt időm, hogy megosszam veletek. :)

Nem tudom, hogy ismeritek-e Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét, ami "egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni" - írja a szerző. Ez a bolondozás az, ami a mindennapokból hiányzik, ami a külföldieknek valahogy jobban megy. Én egyre tudatosabban figyelek arra, hogy belecsempésszem az életembe, még a kötelező feladataim közé is. Próbáljátok ki, bárhol, bármikor! Bolondozzatok! Tegyétek, ami jólesik!


 
Forrás: Matte Mag: Nasty Gal - Crazy Love


Gretchen Rubin: Boldogságterv; Édesvíz Kiadó, Budapest 2010


2014. április 9., szerda

Élem az életem?

Szerintem kétféle ember létezik: aki a saját életét éli és aki nem.

Vannak, akik - tudat alatt vagy tudatosan - nem akarják a saját életüket élni. Onnan lehet őket a legegyszerűbben felismerni, hogy mindig valaki vagy valami mással foglalkoznak a saját problémáik helyett. Beleütik az orrukat olyan dolgokba, amikhez nem sok közük van, esetleg akaratlanul megbántanak másokat túlzott aggódásukkal, határozottságukkal, irányításmániájukkal. Nem szabad rájuk haragudni. Mindez csupán abból fakad, hogy nem elégedettek saját életükkel, nem bíznak önmagukban, nem tisztelik magukat, és problémáikat másokra vetítik ki. Ezek az emberek segítségre szorulnak: szeretetre, odafigyelésre, törődésre. El kell hitetni velük, hogy ők is értékesek, szükségünk van rájuk, tanácsaik fontosak számunkra. Rá kell vezetni őket arra, hogy ha elkezdenek a saját életükön dolgozni, bízni önmagukban, fejlesztik érzelmi intelligenciájukat, problémáik egyszerűbben megoldódnak, mint gondolnák.

A másik csoportba magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek tartoznak. Ők tudatosan élik az életüket. Nincs szükségük mások elismerésére ahhoz, hogy boldogok legyenek, ám ezt ennek ellenére tudatosságuknak és önbizalmuknak köszönhetően megkapják. Jó rájuk nézni, tele vannak energiával, látszik rajtuk az életöröm. A nem saját életüket élők gyakran irigykednek rájuk, és megpróbálnak az energiáikból táplálkozni. Ez mindaddig nem gond, amíg egyik fél sem sérül. 
 
Biztos vagyok abban, hogy aki a saját életét élők közé tartozik, megtapasztalta már, milyen a másik oldal. Minden ember a saját hibáiból tanul. El kell követnünk a hibákat ahhoz, hogy tanulni tudjunk belőlük. Higgyétek el, nincs annál jobb, mint ÉLNI a saját életünket!

Egy hasznos tanács Rhonda Byrne Határtalan gondolatok című könyvéből:

"Változtasd meg az életed, cseréld fel fényre a sötétséget, pozitívra a negatívat. Valahányszor a pozitívumra koncentrálsz, több fényt hozol az életedbe, márpedig te is tudod, hogy a fény eloszlatja a sötétséget. A hála, a szeretet, a kedves gondolatok, szavak és cselekedetek fényt hoznak, és elűzik a sötétséget.

Töltsd meg az életedet a pozitív gondolkodás fényével!"

2014. április 6., vasárnap

Pozitív leszek, de hogyan?

Az, hogy minden helyzetben önmagunkat adjuk, nem túl nehéz, csupán tudatos odafigyelést igényel. Viszont minden helyzetben meglelni a pozitívat, és ennek megfelelően viselkedni, nem olyan egyszerű már. Az elmúlt időszakban megfogadtam néhány tanácsot, amiket fokozatosan alkalmazni kezdtem. Számomra nagyon fontossá vált, hogy ne minősítsek másokat, és hogy bármi legyen is, a megérzéseim alapján döntsek. Így biztosan az történik velem, aminek történnie kell, s utólag nem tehetek szemrehányást senkinek.

A kedvenc pozitív gyakorlatait bárki könnyen összeállíthatja, utána már "csak" be kell tartania őket. Itt találtok néhányat, amelyek segítenek pozitív gondolkodásotok kialakításában, önbizalmatok növelésében: 

1. Mosolyogj!

A mosoly két szinten is javít helyzeteden. Először is természetes úton boldogsághormonokat szabadít fel az agyban, másodszor pedig arra biztatja a környezetedben levőket, hogy legyenek pozitívak. Az érzelmek ragadósak, és ha szeretetteljes vagy, valószínűleg mások is azok lesznek, ami rád ugyanúgy visszahat. 

2. Engedd szabadon a negatív érzéseid!

A negatív érzések kontrollálása fontos eleme a kiegyensúlyozottságnak, a jólétnek. Ha frusztráció és csüggedés jelentkezik nálad, és úgy érzed, tehetetlen vagy, a helytelen önértékelés sem várat sokat magára. Elkerülheted, ha rendszeresen - pozitív csatornán - levezeted negatív érzéseidet. Ilyen lehet például a sport, de ha úgy érzed, akár üvöltsd ki magadból a problémákat!

3. Pozitív célok

Hatásosabb, ha önértékelésed a "valamiből több" elv mentén fejleszted a "valamiből kevesebb" helyett. Ha szeretnéd háttérbe szorítani önmagaddal kapcsolatos kétségeid, ne arra gondolj, mit nem szabad megtenned. Ezzel akaratlanul is csökkented önbizalmad. Hatásosabb, ha arra gondolsz, mi mindent tudsz megtenni, ez segít, hogy magabiztosabb légy, hiszen ez - a tagadással ellentétben - pozitív irányba mozdítja gondolkodásod. 

4. Hasonlítgatás helyett 

Mindig arra fókuszálj, te mennyit javultál, ne a környezetedben lévőkkel hasonlítsd össze magad! E megközelítéssel képes leszel látni az elért sikereidet, a saját tempódban, a te belső világodban. Abban is segít, hogy érezd: te irányítod az életedet, te kontrollálod az érzéseidet. Ilyenkor a magabiztosság érzése magától megérkezik. 

5. Tükörmágia

Minél rendszeresebben gondolsz pozitív dolgokra, annál könnyebben éled át a magabiztosság érzését. Minden nap nézz a tükörbe, és határozottan, átéléssel mondd ki három tulajdonságod, amit kedvelsz magadban! 




 Forrás: 52 gyakorlat az önbizalom növelésére (HVG könyvek)

2014. április 3., csütörtök

A szavak ereje

Hogy milyen fontos az, hogy amit mondunk, hogyan mondjuk, az a következő videóból kiderül:


Amikor először láttam - coaching oktatóimnak és csoportomnak hála - nagyon megérintett. Akkor még nem is gondoltam, mennyire fontos a pozitív kommunikáció. Azóta megpróbálok minden helyzetben e szerint megnyilvánulni. Segít a konfliktusok kezelésében és megoldásában, kapcsolataim megerősítésében, új kapcsolatok szerzésében, az egész világszemléletem átalakulásában. A szavak ereje a legnehezebb helyzetekben is hasznos lehet, ha jól használjátok. 

2014. április 1., kedd

Napi jó cselekedet

Volt olyan időszak az életemben, amikor úgy éreztem, én aztán nem segítek senkinek, hisz nekem sem segít senki. Mindenki oldja meg a maga problémáját, és hagyjon engem békén. Ez a hozzáállás működött is, de cseppet sem éreztem magam boldognak vagy elégedettnek. 

Eldöntöttem, tudatosan odafigyelek arra, hogy hetente egy jó cselekedetem legyen: meglepem a páromat valamivel, kedves vagyok egy idegennel, segítek egy barátomnak vagy ami éppen eszembe jut. Amikor a heti egy alkalom már könnyen ment, gyakrabban próbáltam jót tenni, egészen addig, amíg rutinszerűvé vált, beépült a napirendembe.   

A hétvégén például megleptem az anyukámat azzal, hogy felmostam a konyhát. Nem nagy dolog, ám őt mégis boldoggá tettem. A jó cselekedetek nemcsak azoknak okoznak örömöt, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják. Sőt! A jó cselekedetek lényege az, hogy te érezd magad jobban, hogy feldobjon, és tudatosítsa benned, hogy fontos vagy. És ez a lényeg: az önbizalom-építés.

Tedd próbára magad! Örömöt csalni mások arcára nagyon klassz dolog!


2014. március 28., péntek

Miért nehéz nemet mondani?

Van, amikor azt érzem, kezdek lemerülni, és pihenésre, testi-lelki feltöltődésre van szükségem. A programok meg csak szerveződnek, lemondani őket azonban nagyon nehéz. Amikor vasárnap este a következő heti időbeosztásomat nézegetem, és nem tudok találni egy olyan estét sem, amikor időben otthon lehetnék, gondolkodóba ejt. Mert pörögni szuper, a barátok, a könyvbemutatók, a színház, a mozi, a kozmetikus, a torna mind-mind feltöltenek, de csak akkor, ha nem kötelező jellegűek, hanem szabad akaratomból választom őket. 
 
Na de miért olyan nehéz lemondani egy programot? Miért nem lehet egyszerűen csak annyit mondani: Nem, nincs kedvem! Állandóan igent mondani durva megfelelési kényszer. De kinek akarunk megfelelni? A szüleinknek, családunknak, a barátainknak, esetleg a párunknak? Miért nem magunknak?

Az egyetlen személy, akinek meg kell felelnünk, mi magunk vagyunk. Ez nagyon nehéz feladat, azonban ha követjük a megérzéseinket, és nem foglalkozunk mások érzelmi játékaival, sikerülni fog. Ha például túl fáradt vagy a barátaiddal való találkához, egyszerűen mondj nemet. Nem kellenek kifogások, nem kell lelkiismeret-furdalás vagy rossz érzés. Pusztán a következő szó: NEM. Te vagy az egyetlen, aki tisztában van vele, mikor mire van szükséged. Hidd el, ha azzal töltöd a szabadidődet, amire te vágysz, és nem azzal, amire a környezeted, jobban fogod magad érezni.

Próbáld ki, mondogasd magadnak minél többször: Én vagyok az első! 
 
 


2014. március 23., vasárnap

Vajon miért olyan nehéz változni?

Sokáig nem voltam megelégedve magammal. Mindig kevés volt valami. Ha épp nem az alakommal, az adottságaimmal vagy belső tulajdonságaimmal volt bajom, akkor a ruháimmal, az időmmel, a hajammal, a pénzemmel. Mindig többet és többet akartam. Ha vettem egy új ruhát, nem állt jól rajtam; ha sok időm volt, unatkoztam, ha kevés, lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy mást is csinálhatnék.
 
Az állandó töprengéssel, elégedetlenséggel, rosszkedvvel nehéz volt együtt élnem. Eljutottam arra a pontra, hogy eldöntöttem, változnom kell. És változtattam. Feltettem magamnak a következő kérdéseket:

Miért van az, hogy nem érzem az életem boldognak? Mi hiányzik? Min tudnék változtatni? Mi kell hozzá?

Összegeztem, pro-kontra listákat készítettem, elérendő célokat állítottam fel. 

Először apró dolgokat tűztem ki célul: nem húzom fel magam feleslegesen, megpróbálok kedvesebb lenni, mosolyogva megyek az utcán, napi egy kávét iszom, havi két új ruhát vásárolok csak stb. 

Aztán ezeket továbbfejlesztettem, és újabbakkal egészítettem ki: egyáltalán nem húzom fel magam, rámosolygok ismeretlen emberekre, kedves és türelmes leszek, segítek, akinek csak tudok, odafigyelek az egészségemre, sportolni járok, rengeteget olvasok, hálás vagyok azért, amim van. 

Egyre több dolgot írtam fel a listámra, és egyre több dolog vált rutinszerűvé. Úgy hallottam, ha valamit 21 napig csinálsz, az rögzül, beépül a napirendedbe. Én már túlestem jó pár 21 napon, és határozottan mondhatom, sokkal jobban vagyok. Próbálom úgy alakítgatni az életem, hogy minden percét élvezzem. 

Szerintem a lényeg az, hogy apránként haladjunk, és céltudatosak legyünk. "Hisz a boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út."



2014. március 20., csütörtök

Ma van a boldogság világnapja. Hazafelé meg is lepett egy ismeretlen hölgy Az út a boldogsághoz című könyvecskével, amelynek alcíme a következő: Tehetsz valamit a boldogságért! 

Miért is ne? Vajon miért pont engem választott ki a rohanó embertömegből? Mi az, ami engem kiemelt a nagy szürkeségből? Nos, nem a véletlen. Inkább a színek. Ha boldog vagy, az ugyanis látszik. Kívül-belül. Nemcsak te érzed, mások is látják. Vonzódnak hozzád, mert érzik a belőled áradó energiát. Már messziről kitűnsz közülük.

Ezt az állapotot nem ördöngösség elérni. Elég, ha néhány dologra tudatosan odafigyelsz, és rövid időn belül érezni fogod a változást. A világ ugyanis egy szép nagy tükröt tart eléd, azaz azt kapod, amit adsz. Mennyivel jobb úgy dolgozni menni, hogy nem dühöngsz magadban, hogy kedvesen rámosolyogsz az emberekre, hogy élvezed a társakkal együtt töltött időt? Mi lenne, ha türelmesebb lennél, esetleg segítenél másoknak, ha megpróbálnád meglátni az életedben a jót? Fárasztó lenne? Nem hiszem. Csak hozzáállás kérdése. 

Próbáld ki! Meg fogsz lepődni az eredmények láttán!

És itt van néhány apró trükk:

1. Élvezd az apró örömöket!

Írd össze, mik azok az apróságok, amik boldogabbá tehetnék hétköznapjaidat! Próbáld meg ezeket megvalósítani! Lehetnek akármilyen csekélységek, a lényeg, hogy feldobják a napodat. Örömmel tölthet el a tudat, hogy tettél valamit, és erőt kaphatsz más, akár komolyabb feladatok megvalósításához is.

2. Légy hálás!

Fontos lépés a boldogsághoz, ha hálás tudsz lenni mindazokért a dolgokért, amik jók az életedben. A pozitív gondolkodás egyik alappillére, hogy értékelni tudj mindent magad körül. Lehetsz hálás az otthonodért, a munkádért, a családodért vagy akár egy megbízható, jó barátért. Minél gyakrabban végzed el ezt a gyakorlatot, annál jobban tudod majd élvezni az élet örömeit!

3. Vedd lazábbra!

Sokan esnek abba a hibába, hogy túl komolyan veszik saját magukat. Állandóan azon elmélkednek, hogy mások mit gondolhatnak róluk, a megjelenésükről, a viselkedésükről. Ha boldogan szeretnél élni, ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolhatnak! Egyrészt mert sosem tudhatod, másrészt mert ezen nem tudsz változtatni. A legfontosabb, hogy a saját elvárásaidnak megfelelj, és mindenki felé tükrözd a magad értékrendjét!


Forrás: 52 gyakorlat a boldogsághoz (HVG könyvek)

2014. március 17., hétfő

Vannak az életben olyan napok, amikor lazítani kell. Nagy volt a nyomás, nehéz a munka, sok a panasz? Mindenki maga dönti el, hogyan keresi meg illetve hol találja meg az életben azokat a lehetőségeket, amelyek egy nehéz nap terhét ellensúlyozzák. Egy baráti beszélgetés, egy jó kávé, egy mosoly, ölelés, egy kellemes esti séta, egy közös főzőcske a pároddal, esetleg egy jó film vagy könyv? Annyi de annyi lehetőség van. A kérdés csupán az, élsz-e vele?

Sok jó filmet láttam már. A közelmúltban azonban megleltem a kedvencemet, ami a mai napig hatással van rám: Igen, így fogok élni! A címe pedig Időről időre. Egyébként teljesen véletlenül láttam, ugyanis egy jó barátnőm nyert egy páros belépőt a premier előtti vetítésre, azonban a párja nem tudott elmenni vele. Így én lettem a szerencsés. A mai napig hálás vagyok mindkettejüknek az élményért. :)

Én a következő életfilozófiát alakítottam ki magamnak a látottak hatására:

1. Az élet minden perce ajándék, minden percben ott rejlik a lehetőség, csak nyitottnak kell rá lennem, és meg kell találnom.
2. A hozzáállásom merőben meg tudja változtatni a saját kedvemet és akár az egész környezetemét is.
3. Nem kell görcsölnöm feleslegesen. Minden úgy történik, ahogyan lennie kell, csupán egy adott pillanatban, egy adott szemszögből tűnhet nehézségnek.

Ha van kedvetek, nézzétek meg, vagy igyatok egy finom kávét, sétáljatok. Mindegy, mit csináltok, csak élvezzétek!


2014. március 16., vasárnap

Hogy miért tartós kÖRÖMlakk? Az élet célja az öröm, a boldogság, hogy minden pillanatban azt érezd, igen, nagyszerűen vagyok. Mindenben meg lehet találni. Ehhez nyújtok segítséget, akár az írásaim által, akár személyesen.

Célom az, hogy feldobjam egy-egy napodat, hogy bizalommal fordulj hozzám, ha egy nehézséget nem tudsz önállóan megoldani. Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig. Nem hittem el, hogy sikerülhet, de mégis itt vagyok, mert voltak, akik segítettek és bíztak bennem. Most már tudom, hogy mikor és miben tévedtem.

Szeptemberben kezdődött. Elegem lett magamból, abból, hogy állandóan morgok, dühös vagyok a világra, hogy a hibát mindig másban keresem. Úgy döntöttem, először testileg hozom rendbe magam. Bele is kezdtem a mindennapi sportolásba. Nem is hittem volna, hogy belefér az életembe. Naponta sportolni? Ugyan...Viszont ha az ember valamit igazán szeretne, megoldja. Én a FLABéLOS mellett döntöttem, "napi 10 percem csak lehet magamra" alapon. A testedzés hozta magával a lelki fejlődést is. Nagyon jó trénerem volt, akinek a mai napig rengeteget köszönhetek, aki terelgetett az úton, és visszalökdösött, amikor letértem. Ő támogatott abban is, amikor azzal álltam elő, hogy bizony én szívesen elvégeznék egy life coaching tanfolyamot. Egymást követték az események. Hogy a tanfolyam hatására-e vagy együttesen a testmozgással, nem tudom. Az eredmény viszont látható, érezhető. Itt vagyok, tartok, ahol tartok, segítek. Végre azzal töltöm az időmet, amivel igazán szeretném.